Rózsák és minden egyéb

2020. szeptember 27. vasárnap. Borsó és dughagyma ültetés.

Szépséges, szőke vasárnap. Csendes, napsütötte kerti nap. Ültettem borsót, közé dughagymát, ezt már a tavasznak készítem. Indítottam egy B csapatot retekből az üvegházba(n), szűk két hét van a két csapat indulása között, ha úgy lesz, akkor folyamatosan lesz friss retek. Ha meg nem, hát akkor volt egy szép vasárnap délelőttöm. Cimkéztem a dátumot, leírom, hogy feledésbe ne menjen.

Bámulok a paradicsomok előtt, itt a véletlen kísérletem visszaigazolása. Történt, hogy július végén a magról hajtatott Torro olasz paradicsomok palántáit két ágyásba ültettem. A különbség a talajtakarás. Az egyik ágyás földjét betakartam Nortene Jutesol lebomló papír takaróval (a szponzori pénzt a számlámra kérem), a másik ágyást nem. De, hogy ezt igazán miért tettem, azt nem tudom, csak motoszkált bennem valami nézzük meg.

 

Erős a különbség a takart ágyásban virgonckodó palánták (mit palánták, fák) javára. Erősebbek, zöldebbek. Megéret a pritamin paprika, a hét végén leszedjük, a zellerlevél is belekérezkedik egy levesbe. Levest kell főzni, mese nincs, zellerlevél van. Jót akartam, szét ültettem a paradicsomokat, nem annyira sikeres az akció. Felnőtt fejjel ágyást váltani, ritkán jön be. Tudhattam volna. Feljegyzem ezt is, mert hajlamos az ember egy szép ágyás láttán ültetni egy jót, valamit, az ültetés kedvéért. Nevezzük el ezt az egyes ágyásnak, ez kap a jövő hét végén egy illő takaró fóliát. És akkor már ha elnevezünk, akkor legyen a kettes ágyás a torro paradicsomok, a takaratlan földű paradicsomok ágyása, ők egy biztatást kapnak. Most ez a legtöbb amit adhatok. Haladva sorban következő a hármas ágyás, a takart földű. Ők nagyon paradicsomoskodnak. Szépek erősek, zöldek. Három féle az ültetés, bogyósodnak, (majdnem azt írtam bögyösödnek) szépen.

Ha így gyűjtik a pontokat a hétvégi tábortűz mellett, díjkiosztásnál egy dobozt, telis-tele összeragadt savanyú cukorkával, na azt kapnak, dobpergéssel emelve a pillanat magasztosságát és jutalmul ők megnézhetik Rodolfó mutatványait és Pataki fejszámoló fergetegesen előadott produkcióját. Kedveltem a tábortűz fényes körét, mögötte a sötétbe nem lehetett belelátni, titokban maradt a nyiladozó kíváncsiság. Körlet csinosítás, zászló felvonás, parancsnoki útvonal fűszál mentesítése, üvegek és egyebek eltakarítása reggel lesz, a napi parancs és a szemle előtt. Aztán a hetvenes évek vállalati nyaralásai, stég építés tavasszal, bontás összel. Bob Dinnyés és Cseh Tamás dalaival, cseh partnervállalat (Ligna) fiataljaival a Balaton mellett. Ők ékes cseh nyelven hallgattak, ahogy mi magyarul voltunk csöndben, de ez egyáltalán nem volt probléma. Na, jól eltévedtem.

 

És akkor a négyes ágyásba a mai napon az őshonos eprek mellé beköltözött télálló, igen korai zöldborsó és dughagyma, vöröshagyma, nem kisebb névvel mint Shakespeare. Igen, így hívják a szentemet. Shakespeare mint vöröshagyma.

 

Ám legyen, kedvelem Shakespeart, csodás nyelve van. Ugyan nem mindegy milyen fordításban. Ötös ágyás még üres, feltöltve, gondosan ellenőrzött és kevert termőfölddel, kitárt karokkal várja, hogy legyen már valami.

 

 

Körbejárok sokadjára, a leylandik mellett jó méter szélességben kopár a fű, rendesen elszívja az erőt ez az agresszívan felfele törekvő fa. A nyári orgonák mint csupasz madárijesztők, várják a telet.

 

 

Meleg lett délre, napon huszonhét fok is megvan. A kitartóbb rózsák valami csodás mély színekkel várják a hideget és az optimistábbak még erős bimbózásban vannak.

Amíg van friss tök, addig tökfőzelék a menü, dolgoznom is kell majd ha már megy le a nap és hűvösödik. Jó, hogy ilyen közel van a lakás, vagy a munkahely. Csak úgy szőrösen is tudok babrálni a munkahelyemen. A futást ki nem hagynám és lesz időm bőven az „Egymás ellen” könyvre. A politikus aki mindig szembe megy az áramlattal és ebből kovácsol sikert. Most éppen csapatot a szétrugdalt maradékából. Elején vagyok, de érdekesnek tűnik a kísérlet.