A rozsos kenyér köménymaggal, ez utóbbi fűszer használata fanyalgó arcokat varázsolt körém, igaz, hogy ennek ellenére pikkpakk elfogyott; elkészítettem köménymag nélkül. És ha már, akkor megnéztem, igaz-e, hogy praktikus a fehér liszt egyharmadát zabpehelyliszttel helyettesíteni. Igaz. Várom, hogy megnyalják mind a tíz ujjamat e remekmű okán. Addig is míg erre várok, megpróbálom kitalálni mi a fenéért alakult ez a hasadás, hogy ne mondjam, mély ránc ennek a szépségnek az orcáján. Mindenesetre az íze nagyszerű. Ja, és a mákos és a diós kalács elfogyott, mindenesetre a következő kalács másképp fog készülni, két rúd helyett három lesz, kisebbek, hogy gyorsabban haladjak, mert amíg az első tekercsel babrálok, a második adagja szépen keleget magában és lesz az elsőszülött mákoskának böhöm nagy diós öcsikéje. Alkalom a mákos pártiak számára, hogy rákérdezzenek, ugyan miért kedvesebbek a diós pártiak. De lehet, hogy létre hozok egy szivárvány, esetleg moslék koalíciót, egybegyúrom a mákot és a diót oszt” jó napot.
