Fényességes vasárnap délelőtt, rengeteg eső hergelte nyári futásra a kertet. Fehéren izzik a nap, de csak tizenkilenc fok amit letol ide nekem, a fejemre.
Az üvegházban negyven fok van, hetente indítok egy retek csapatot, meglátjuk mit látunk. A mai drazsírozott vaj retek magokat másfajta földbe ágyaztam, jókívánságokkal útnak indítottam őket.
09.27-én ültetett borsó egy hét múlva 
Felcimkéztem, Október negyedike van. Az egy hetes borsó kikelt, jó ez nekem? Kellemesen erős szél rázza le a diót amit a szúrólégy amúgy is kivégzett. Fényes szelek fújják a rózsákat, fákat, nem bántóan, csak a torna kedvéért. Fényes szelek, mint a lobogónkat, amire az van arra írva: Éljen a Szabadság. Dünnyög a fülemben a dal, ami még inkább apáink nemzedékének a dala volt, elhümmögöm itt a paradicsomoknak, kedvelik. De ha én zászló volnék, sohase lobognék, mindenféle szélnek haragosa volnék, akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, nem lennék játéka mindenféle szélnek. Nemzedékek fajsúlyos dalai, ez már az én korosztályom nótája. Bródy dal 1973-ból. Benneteket megkíméllek tőle, de a szél fúj és fényes az ég, tiszta a levegő. Csillog a műköcsögfán a köcsög. Nincs semmi dolgom, elraktam néhány gyerekjátékot, Öcsi lassan oviba megy, nem fog ráérni. Kitakarítom a grill sütőt, ki tudja mikor lesz rá újra szükség. Rendezgetem a palántázásra váró magokat. Kategorizálom és feljegyzem, mit mikor kell ültetni, majd palántázni, megszámolom mennyi zsák palántázó föld sorakozik a polcon. Átpakolom a nagy barna dobozomat amiben a kerti mindenféléim vannak. Rászoktam, mindent visszarakok a helyére használat után mert úgyis mindig keresek valamit. Most éppen egy kis fehér ültető lapát hiányzik, még jó hogy a kék megvan. Ebéd, vasárnapi ebéd. Vasárnapi olvasó délután, visszatérek kicsit Backman könyvéhez. És futni is fogok, mert az nem maradhat ki. És várom a hétfő reggelt, inkább csak a reggelt.
0 hozzászólás