Szép lassan bontottuk ki az Ünnep selyemszalagját, díszítettünk fát gyerekekkel, sütöttem kalácsot csöndes magányban, rádióval a fülemben, megfőztük a húslevest, karácsonyi zenét hallgattunk a jutúbról, vártam a karácsonyt és itt van. Itt volt, az Ünnep. Ami lehetne akár állandó érzés. Egymásra mosolygunk a nappal, ő fent a vakító kék égben, én itt a vizes fűben. Süt a nap és van vagy hat fok. Tréfás ez az idő, vidáman bolondozik mind a hat fokkal a dermesztően kék égen a napocska. Keményen, vakítóan kék az ég. Hetek, hónapok temetői szürkeségét mázolta át ez a tavaszt idéző kékség az égen, előcsalva a büdös bogarakat, és szúnyogot is láttam. Másnap van, karácsony másnapja és süt a nap, ha még nem mondtam volna. Bakancsot húztam és sapkát, tennem kell valamit. Átrendezem kertészládámat,...
