Hol a francban van a virsli főző fazék?
- Zöldborsó főzelék van benne.
Ezek szerint nem csak gondoltam a kérdést. Még jó, hogy nem azt kérdeztem, hol a picsában van a virsli főző fazék? Mindig elfelejtem, hogy csak én vagyok süket, mindenki más egészen jól hall. Akkor a tojásfőző fazékban fog a virsli megfőni. Kicsit vízköves már, de én így szeretem. Régóta használom és még mindig nem sikerült rájönnöm, mitől van az, hogy egyszer le jön a főtt tojás héja, másszor meg nem. Tettem már sót a vízbe, öntöttem le hírtelen hideg vízzel. Hagytam lassan kihűlni a vizet és főztem már csak hét percig. Ráírtam a tojás dobozára, mikor és kinél vettem. Ütögettem finoman a héját asztal lapjához, körkörös mozdulattal morzsoltam puhán, konyharuhán keresztül, semmi, csinál, amit akar. A tojás mindenek ellenére úgy viselkedik ahogyan jónak látja, vagy ahogyan sikeredik neki.
De most virslit főzök. A tojásfőző fazék rövidebb a virslinél, kicsit feláll a lábasból, több vizet teszek rá, így meg soha nem forr fel. Mi lenne, ha inkább körözöttes kenyeret adnék reggelire, paradicsommal? Virsli. Ám legyen, megoldom. Szépen, gőzölögve, kés, villa, mustár ahogy kell a tányéron. Almából kettő, hámozva, vékonyra szeletelve, fél szelet körözöttes kenyér. Reggeli kettesben, csendesen, lassan csordogáló vasárnap reggel.
– Hol a piros télikabátom, jön a hideg.
– Biztosan fent, a szekrényben, a télik között.
SzűzMáriaÍdesanyám. Mifene, Ezek a kilencven kilós pulóvereim. Fekete, fekete vastag bordás. Te jó ég, ezek még megvannak? Ez a ruhád, amit Taorminán vettünk csillióért, egyszer sem volt rajtad. Nyári nadrág, világos bézs, pulóver rozsdavörös. Mi a fenét szerettem ezeken a világos színeken?
– Nem szeretted, egyszer sem volt rajtad.
A kabalából, etalonnak őrizgetett levi strauss 501-es is itt van. Emlékszel-e még, harminchat kilót és tíz évet hagytam magam mögött. Azt kellene megírni, azt a tíz évet.
– Inkább ne.
Ott annál az 501-esnél, 2000-ben, ott értük el a gödör alját. Minden téren. Hajamnál fogva rántottam ki magam a mocsárból, találtunk újra egymásra. Elvesztegetett évek után ágyúgolyón lovagolva raktuk össze a Rózsa Nyomdát. Pulóver, szürke, pulóver barna, póló olaj zöld. Blúz, fekete, blúz zöld, a világjáró blúzok. Madeira, tíz méterre voltunk a zebrától és a marha megállt az autóval. Átmentünk ha már.. bár nem akartunk. Üvegből volt a Lanovka alja, amivel felmentünk, attól volt az öklendezés, nem a portóitól. Gyűrt vászon vagy mi, fekete blúz a fikusz fák alatt, a sziget tején, sziklákkal és tengerrel, kapucinóval. Zöld blúz, terepjáróval, Szelemánival Tanzániában. Elkísértük a zöld blúzt Mauritiusra is. Ez sem tegnap volt. Hát nem vagy egy boltkóros nő. Kereszt csíkos Thomas Breitling póló, még az árcédula is rajta. Talán már jó rám, bár még mindig nem slankít a keresztcsíkos.
a világjáró fekete blúz, kissé már fakulóban… 
Tiszta macskaszőr a szekrény alja, Finci a fene essen beléd, te is csak a fekete blúzon tudsz héderelni. eltesszük, ha már előkerült, a fekete blúzt. A piros télikabát pedig a helyén volt, a fogason.
Eltartott ez a turi túra estig, a nap is sütött közben egy keveset, ebéd is volt közben, futás is lesz, hétfő is lesz, reggel is lesz. November van, Mindenszentek és holnap Halottak napja.
0 hozzászólás