Nem kelt meg a tésztám. Ránéztem a szakajtóban csendesen lapuló tésztára, jelét nem adja, hogy kelni szándékozik, pedig már itt volna az ideje, eltelt már egy óra is akár. Rögtön bevillant, kevesebb liszthez kevesebb tej kívánkozott és a felfutott élesztő java nyilván a kiöntött tej alján bújkált. Nagyra szabott mellényem rögvest összébb ment vagy három számmal, ezt elb@sztam, de megtanultam, inkább utána töltök mintsem kidobjam az anyagot. Sebaj, van még szőlő, van még (lesz még) lágy kenyér. Újra kezdtem. Ám hiába állítottam az órát megfelelő időre, csak nem akart kelni a tésztám. Szóval ez nem az én napom volt. Kuncognak a komposztban a félrement tészta izék. Nem tudtam megismételni csodásra sikeredett mákos kalácsomat. De nem maradhat ez így, még elvesztem maradék önbizalmamat...

Veszélyesen elbizakodott gyorsasággal elkészítettem negyedik csíkos kalácsomat, ami talán a legszebb lett az eddigiek közül. Ám, ám, ám sűrű, nem szellős. Íze jó, kálács, kálács válámi ván, de nem az igazi. Arra ébredtem pirkadáskor, hogy a liszt. A liszt az oka. Elfogyott a favorizált 120-as Király lisztem és szimpla 55-ös finomlisztet tettem bele. Gyanús is volt, több folyadékot vett fel, több és több lisztet kívánt a tejecske. Küzdöttem vele míg selymes és eresztő tapadással vált el esztétikusan ronda pink spatulámtól. Végig ott motoszkált bennem, valami nem kerek. Vagy a tányér nem egyenes vagy a leves görbe. De szépségével elvarázsolt, míg meg nem kóstoltam. Mosolygok, így hajnalban, lábamat emelgetve az ágyon, jártam már így néhányszor. Megkóstoltam, oszt' a fene megette.  ...

Nem kelt meg a tésztám. Ránéztem a szakajtóban csendesen lapuló tésztára, jelét nem adja, hogy kelni szándékozik, pedig már itt volna az ideje, eltelt már egy óra is akár. Rögtön bevillant, kevesebb liszthez kevesebb tej kívánkozott és a felfutott élesztő java nyilván a kiöntött tej alján bújkált. Nagyra szabott mellényem rögvest összébb ment vagy három számmal, ezt elb@sztam, de megtanultam, inkább utána töltök mintsem kidobjam az anyagot. Sebaj, van még szőlő, van még (lesz még) lágy kenyér. Újra kezdtem. Ám hiába állítottam az órát megfelelő időre, csak nem akart kelni a tésztám. Szóval ez nem az én napom volt. Kuncognak a komposztban a félrement tészta izék. Nem tudtam megismételni csodásra sikeredett mákos kalácsomat. De nem maradhat ez így, még elvesztem maradék önbizalmamat...

Veszélyesen elbizakodott gyorsasággal elkészítettem negyedik csíkos kalácsomat, ami talán a legszebb lett az eddigiek közül. Ám, ám, ám sűrű, nem szellős. Íze jó, kálács, kálács válámi ván, de nem az igazi. Arra ébredtem pirkadáskor, hogy a liszt. A liszt az oka. Elfogyott a favorizált 120-as Király lisztem és szimpla 55-ös finomlisztet tettem bele. Gyanús is volt, több folyadékot vett fel, több és több lisztet kívánt a tejecske. Küzdöttem vele míg selymes és eresztő tapadással vált el esztétikusan ronda pink spatulámtól. Végig ott motoszkált bennem, valami nem kerek. Vagy a tányér nem egyenes vagy a leves görbe. De szépségével elvarázsolt, míg meg nem kóstoltam. Mosolygok, így hajnalban, lábamat emelgetve az ágyon, jártam már így néhányszor. Megkóstoltam, oszt' a fene megette.  ...