Juhász László

2021. május eleje

Szerző: | 2021. máj. 3 | 0 hozzászólás

Veszélyesen elbizakodott gyorsasággal elkészítettem negyedik csíkos kalácsomat, ami talán a legszebb lett az eddigiek közül. Ám, ám, ám sűrű, nem szellős. Íze jó, kálács, kálács válámi ván, de nem az igazi. Arra ébredtem pirkadáskor, hogy a liszt. A liszt az oka. Elfogyott a favorizált 120-as Király lisztem és szimpla 55-ös finomlisztet tettem bele. Gyanús is volt, több folyadékot vett fel, több és több lisztet kívánt a tejecske. Küzdöttem vele míg selymes és eresztő tapadással vált el esztétikusan ronda pink spatulámtól. Végig ott motoszkált bennem, valami nem kerek. Vagy a tányér nem egyenes vagy a leves görbe. De szépségével elvarázsolt, míg meg nem kóstoltam. Mosolygok, így hajnalban, lábamat emelgetve az ágyon, jártam már így néhányszor. Megkóstoltam, oszt’ a fene megette.

 

Ehető a kalács, el is fog fogyni, de nem az igazi. Mindegy, fényképen viszont remekül fog mutatni. Éppenhogycsak öt óra van, a macska is alszik még, szürkén pirkad ott a feketén csillogó napelemek felett. De randák, eggyel több rondaság a környezetemben, amit soha nem fogok megszokni. Kezdődött a kerítés nyugati oldalán, amikor is négy, azaz négy hónapig élő helyi építésügyi rendelet alapján a kerítésünkre basztak egy kétszintes házat. Négy hónap után a szabályzat hatálytalanítva lett. Így szépmagyarul. Hatálytalanítva lett. Hát ami megépült az szabályosan épült. Csak el kellene innen költözni. Messzebbre, jóval messzebbre. Mondom én, mindenesetre a macska szerencsére alszik, ő és Anikó nem tolerálják szerintük vad ötleteimet.Nyolcfokos szürke a reggel. Bolyhosodnak a diófák, nemzeti színekbe öltözött a táj. Élénk zöldek, fehérek simogatják a szemem. Igaz, a vörösben van egy kis internacionalista, globalista elhajlás, rózsaszínben játszik a zsámbéki egyenes. Meglehet, alapítványi kézbe kellene adni a természetet is, szakértő szemmel kiválogatják a Kuratórium NER kompatibilis tagjait és meglásd, piros lesz a barackfa virága. Hamarosan. És trikolorban játszik az út széle, ahol nem hagyunk ott senkit. Sem. A szürke árnyalataiból szőtt álcaháló lassan kész. Hol itt, hol ott lett sűrűbbre szőve, ám profi álcához méltóan mindig is átsütött a nap. Itt, és ott is. Egyszerre csak keveseknek szürkült el a nap fénye. Alatta zümmögnek a méhek, a nap is felkelt. Ki olvas Alkotmányt? Egy sztálinista Alkotmányt? Ki olvas Alaptörvényt? Nyomdász is csak örül, hogy nyomhat, köthet ötvenezrével, saját asztallal rendelkező könyvecskét. Libát terelő porcelán leány, vadat álló magyar vizsla, mindenféle nippek között elhelyezve, útban lévő, lehetetlen helyeken, mint Polgármester ajtaja, vagy mint Einstein szobám falán. Nyomjuk, kötjük, osztogatjuk, lomtárba helyezzük. Ha olvasnánk tudhatnánk, hogy a komonista, sztálinista Alkotmány kvázi biztonsága után az Alaptörvény már csak törekszik arra, hogy szociális biztonságot nyújtson Polgárainak. Lásd még: Senkit sem hagyunk az út szélén. Szorgalmasan, egy biztosan meglévő Mesterterv mentén tűnt el a tanszabadság, a szabad tankönyv választás, hoztuk helyzetbe megbízható polgárainkat trafik ügyeskedéssel. Mentettük meg a nyugdíjasok pénztárát, megvédve az ügyeskedőktől. A játékgépek sorsát is rendeztük egy éjszaka alatt, tönkre is ment néhány ezer ember. Mentek önként Médiumok négyszázan is akár, hogy szőjék a hálót, terítsenek szépséges álcát, hogy legyen csak térkép-e táj, annak ki gépen száll fölébe és mindegy már, hol lakott itt Vörösmarty Mihály. A rokkantak is meggyógyultak hirtelen. Vagy éhen haltak. Lassan. KözbenSzerzés, nem korrupció, a rendszer lényege. Tudjuk ezt a Corvinus tanárától. Nem akárki ő.Golyóálló mellényben babrálom a palántáimat, fokozatosan nyitok, kicsi kis csészécskéből nagyobb karámba engedtem őket, nyújtóztassák gyökereiket, tapsoljanak a nap felé, ha kedvük van menjenek foci meccsre, hadd élvezzék ők is, hurránégymillió. Kicsit lassan ment a dolog, vezénylőtábornoki mézesmadzag kellett, hogy nyitott kapuknál játszhassanak a fiúk. Bedobott hát egy kis akciós Pfizert, mentek a népek mintha Mercedeszeket osztogatnának Moszkvában. Pedig csak Zsigulikat fosztogattak Jerevánban. És meg is lett a négymillió. Vagy nem. Pfizer ugyan nem jutott mindenkinek, aki akarta volna, és felejteni is kell ezt a nyugati vakcina melletti fényes és tömeges demonstrációt, de gyorsan. Parancsnok túl sokat tett fel a Fradi nyitott kapujára. Ezt ő sem akarhatta, ezt nem gondolta végig, de hát annyira közel volt már a Fradi meccs. Mint az internet adó. Itt-ott lukra szalad a csatár, de nem érdekes, tüdőlövéssel (sicc.) megállította a járványt, földre vittük, szuronyhegyre tűztük, a veszélyhelyzet még marad egy kicsit, csakúgy, mint a hatodik éve tartó menekültügyi válság. A nap sütni fog, a paradicsomok teremni fognak az biztos, az ország már jó kezekben, magán kezekben, alapítványokban. Az ég kék, a fű zöld, a szürke ezer árnyalatából szőtt álca hálót nem is látod, pedig szővik szorgalmasan. Most épp a Klubrádió veszett el és sunnyogott be helyére a kizárt Spirit FM. Ilyen ötleteket kitalálni nem lehet. Erre születni kell. Csak ne kérdezz. „Az egyedüli biztonság: nem hinni. Az egyedüli védelem: nem beszélni” Kérdéseket, mint csiga a szarvát visszahúzom, és csak azon csodálkozom, méltatlankodom, ágálok, cöcöcccögök és puffogok, hogy tavaly ilyenkor már barack volt a fán és rózsa az ágán, ki is merítve állampolgári engedetlenségem, rosszallásom, mi több, ellenkezésem teljes tárházát, gondolatbűnt sem elkövetve. Lófaszt.

Megsimítom az indukciós gombot, feltolom „P” jelzésre, figyelem mert ez nem mindig sikerül és csak várom, hogy forrjon, de nem forr és akkor már elveszett a ritmus. Összekeveredik a reggel. Lassan indul a kerék, teavíz, tea fű, két kicsi egy nagy kanna. Citromos víz, két pirula.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük