La Fontaine figurája

La Fontaine figurája; a medencében tücsökölök, anya pedig mint hangya tartja mozgásban a rendszert. Anikó „kereszthordozó nő”. Kereszteket hordoz, itt vagyok mindjárt én, aztán itt van a munka, amiből nem tud és nem is akar kijjebb lépni. Talán ez a napsütés, talán ez a nyugalom, ez a távolság kell ahhoz, hogy minden fényesebb legyen; mint ahogy az is kell, hogy majd hazamenjünk. És aztán majd vissza is jöjjünk.

Néhány nap és éjszaka, néhányszor nyolc órai nyugodalmas alvás kell, mire azt érzem, na, ez már ott van, ahol szeretném, és köszönöm a reggeli napfényt.

„Kereszthordozó nő” olvasom Viktoria Tokarjeva Sorsok, avagy semmi különös könyvében, amit éjjel kezdtem el, egy kurva kis szúnyog erőszakoskodására.

…éjfél van, éjfél van, éjfél, nem hallod? ezt zümizte a szúnyog bele a fülembe, és lásd, tényleg tizenkettő múlt néhány perccel. Hogy ennek is miért kellett pont most felébreszteni amikor éppenhogycsak elforgolódtam Yrsa Sigurdardóttir Préda című krimijének utolsó lapjait.

Izlandi télben, régen meghalt (megölt) kislány szelleme kísért lehetetlen helyeken és időben. Szélhámos eltünteti áldozata nyomait és közben fagyhalálba vezet négy kivagyi turistát. Szerintem keressetek valami más olvasnivalót. Nem is írok ennél többet erről a nagyra fújt semmilyen, ámde fantasztikusan izgalmasra akart izéről. A poén a legutolsó sorban és mentségére legyen mondva, tényleg poén volt. Szóval a szúnyog azt zümmögte, hogy küzdj meg velem, ezzel aztán annyi is volt az alvásnak, borongós gondolatok így éjféltájban.

Mégis csak jó volt ez a könyv, nem volt túl hosszú, nem tudtam előre a végét és arra is jó volt, hogy elterelje az itt is utolérő rettenetről a figyelmet.

Ami szörnyűség igazából nem is szörnyűség, ha megengedő vagyok akkor csak a világ változik fénysebességgel. Húzza ki a valaha volt listáról a becsületet, a ne lopj, tiszteld felebarátaidat, a munka nemesít, a pontosság, a lojalitás és még oldalakon lehetne sorolni mi minden tűnik el. A világ változik. Az ember tűnik el. Lett jogszabály: „almát lopni már csak fával együtt szabad”. Lett Patyomkin-falu, lett parasztvakítás és a tüll mögött az ország totális átépítése.

Mint a Baby Boomer generáció tagjai nehezen találjuk a fordulatszámot, az értelmet, a kötődést, kapcsolódást, de azért hozzuk az elvárhatót. És menekülünk, helyileg és főleg szellemileg.

Tokarjeva Sorsok… könyve a hetvenes nyolcvanas szocialista Oroszországából/ról.

Szvetlana a részeges színész, Szerjozsa felesége, kereszthordozó nő, az ő keresztje Szerjozsa, az alkoholista színész, aki, ha rendes ember lenne, Szvetlana már rég elhagyta volna… és most Szerjozsát baleset érte, meg fog halni, mi lesz most Szvetlana keresztjével? … és így merülünk el a távoli, mégis oly közeli történetekben.

A nap süt, minden reggel és megbízhatóan ott van a helyén, minden reggel kedvesen a szemembe süt. Sokat vagyunk az utcákon, nézem az életet, nézem, milyen egyszerűen is tudnak működni dolgok. Sokáig álltam pékség előtt, mert mi másnak nevezhetném azt a helyett, ahol sütik a pitát és a sajátos kerek kenyeret. Nem túl modern eszközökkel pontosan követett folyamat eredménye a szépen levegősre emelkedett tetejű pita, amit megvehetsz frissen, és két banánnal meg van a napod, de meg is töltheted mindenféle zöldségekkel. Elképzelem, nyáron negyven fokban mi lehet ott bent, ahol ezek a fiatalemberek végzik a dolgukat. Egészen biztosan el fogok jönni és megnézem. Négy pita és egy kenyér tíz font. 115,- forint.

A közlekedés, tömegközlekedés, ismert útvonalakon közlekedő Toyota kisbuszokba száll be és ki, egészen kis összegért az utazó. És ezek a buszok jönnek, nincs bérlet, egy és ötfontosok vannak a kezekben, nincs Vármegye bérlet és nincs magyarigazolvány, hogy utazhass. Adod a pénzt és utazol. És van a számtalan sok-sok narancs-sötétkék színű taxi. Amikben van óra, de leginkább nincs.

Ez csak az élet egyik oldala, az egyszerű. De nagyon sok minden működik a bukra, bukra, holnap holnap szellemében.

Próbálkozunk vízum ügyben előrébb jutni, de úgy látom, marad az egyszerű mindennapi rendszer. Belépsz az országba, veszel 25,- dollárért egy vízumot, ez turista vízum. Ez harminc napra szól. Ha itt laksz, akkor a harminc nap leteltével a vízum irodán igényelhetsz egy hat hónapra szóló kártyát, aminek az átfutási ideje két hónap, ennyi már el is ment a hat hónapból. És gyakorlatilag 2 hónapig kvázi vízum nélkül vagy itt, ha csak nem adnak a beadáskor valami papírt, amivel jogosult lehetsz az itt tartózkodásra, ezt nem tudom, mert ezt a megoldást feladtam. A turista vízummal, nem lehet telefonod, nem lehet számlád. Elvileg. De lehet.

Tavasz, nyár ősz és most az itteni tél, ami igencsak kellemes. Éjszaka hideg, 14-16-18 fokosak az éjszakák, de a nappalok, ahogy a nap felmegy a szolgálati helyére, vagy a föld tartja oda egyiptomi arcát a nap felé, 24-26 fok is lehet. Februárban még hűvösre számítunk, de márciusban már meleg lesz.