Március 13. szombat

Langyosodik, 4/9 fok van, nedvesen csillog a fű, a rózsák, a rügyek, a picinyke próbálkozások. Kedves nedvesség várja a melegedő napocskát, hogy tavaszi nektárt árasszanak mindenbe. Erősen zöldül a fű a tövénél, mint a megkopott festés a fejen, hosszú, elbarnult szálak búcsúznak a téltől, néznek rám megadóan, mikor vágsz már le, vár a komposzt, hogy forogjunk, hogy legyen belőlem erő őszre a fák alá.Geci, néz rám a rigó lehetetlenül eltekert fekete fejéből fekete szemmel, hol az almám? Régebben, emlékszem még, volt alany, állítmány, tárgy, baszdmeg. Ma csak azt hallom geci. Csak így, Geci. Alany, állítmány, tárgy elveszett. Van még: aGecibe. Erősen kell figyelnem gyöngülő hallásommal, hogy az elmotyogott gecik között megtaláljam és értelmezzem az alanyt, az állítmányt és azt, hogy mi/ki menjen a gecibe.Most csönd van, szombat reggel. Be/le vagyunk zárva. Egy éve már. Lelassult az élet, villámokkal csapkod a földre vitt vírus, tudja, hogy most már ő védekezik, mi támadunk. Mégis, mintha nem hallgatná péntekenként a Magyar Rádiót. Szereptévesztésben van. És az ima, a hit, a hit a NER-ben itt már nem segít. Féltem a gyerekeimet, a családot, a közösségünket, magunkat és várjuk az oltást, már csak 64 hét a lista szerint. Aztán majd hawai. Lesz kártyánk, vélhetően az is kínai lesz, mert ami nem kínai az már hamisítvány. A rajta lévő QR kód addigra már biztosan mutatni fog valamit. Ha mást nem, hát akkor fityiszt. Addigra már a 1818-as helyrajzi számot is csak felveszi valaki, ha más nem egy automata, aki bemondja, szavazz a fideszre, halgass a szívedre. Itt vajon kap-e választ az egyszerű állampolgár arra a fel-fel bukkanó kérdésre, mi lesz ha az orosz és a kínai vakcinát utazáshoz nem fogadják el? Szóval halgass a szívedre. Ám a reggel, az szép. Tavaszi a reggel, a nap süt, a retek versenyt fut a nem is tudom mivel, a körtefa, barackfa, cseresznyefa kitolta előretolt portyázóit rügyeknek álcázva, egyre feljebb a nap, melegít már, érzem az arcomon. A vírus pedig menjen a francba, vigyázunk, óvszert használunk. Távolságot tartunk, kezet mosunk és maszkot hordunk és ma csak szabadtéren piacolunk, babrálunk a kertben, a konyhában, vár egy túrós kalács. Az élet nem áll meg. Legfeljebb nélkülünk megy tovább. Majd, húsz év múlva.