2020. május 5.

Houellebecq: A világ ugyanolyan lesz, csak rosszabb. Houllebecq új könyve a Szerotonin már vagy két hónapja vár a polcomon. Arra készültem, hogy április ötödikétől két hétig Hurghadán olvasok, ezt is többek között. Hát nem. Azóta is vár engem a könyv, én a könyvet nézem és kondicionálom magam, mert Houllebecqet olvasni erőt, mentális erőt igényel. Készülök rá és azt gondolom két hónap meditálás után már kisimul a lélek, alkalmas a gondolkodás, az érzelem, az öröm. Mert például nagy öröm, ha az ember karalábéja feláll. Palántázás után nem elfekszik ványadtan, hanem büszkén kihúzza magát. Ha elképzeled, hogy a hangyabokányi igyekezeted a környezet óvására működik, az egy öröm. A büdöske a paradicsomok között védi a haszonnövényt a fonálférgektől, legyen az bármilyen csúnyaság. Is. Ez egy öröm. Lehet.

Tegnap volt egy tartalmas beszélgetésem, többek között arról is, hogy ezekben a vírus moderálta hetekben a vágyakat is lehet takarékra kapcsolni. Lehet örülni az ősszel felrakott fészekbe költözött fene tudja milyen madárkának. Olyan gyors, hogy nem ismerem föl. Ha megállna és bemutatkozna akkor is csak mosolyognánk egymásra. Annyit azért tudok, ha madár költözik a fészekbe, ha méhecskéket, pillangókat látsz, az jó. Már nem izgat, ha a petúnia nem fut elég lendületesen, ha a frissen kelt pázsit széle girbe-görbe. Le van trágyázva. Tényleg.Öröm a körte magzat, öröm az a néhány szem új sárga barack. Szóval a vágyakat is lehet takarékra tenni. Ha nehezen is. Új csarnok építése helyett új magas-ágyást tervezek. Mert tervezni azt kell. Nagyot vagy kicsit, de kell. És hát dolog is van.