Juhász László

2020. május 6.

Szerző: | 2020. máj. 6 | 0 hozzászólás

Reggel sosem fázom. Reggelben ott az erő, a frissen csípős derék szaggató, a gatyakorcát ölelő levegő. Imádom. És amig van Aflamin a derék is hamar rendbe jön. Már amíg van Aflamin. Mert minden, ennek is Kínából jön az alapanyaga. Gondolom. Csuda világot építettünk fel itt magunknak. A paraszt hajszál erősebb mint amin most lóg egész létünk. Senki, az elmúlt öt évtizedben, senki nem mondta, hogy madárkám mi a francnak neked még egy izé.

Én meg persze nem gondoltam. Kevesen gondoltak rá. Elmegy egy élet mire eszmél az ember. Ha ugyan. Aki diófát ültet az bízik a jövőben. Legyen úgy. A végére kedvenc útmenti képen, ha már Tihanyba nem mehetünk. és egy optimistának gondolt mosoly.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük