12 fok és esik. Nagyon kellett ez az idő. A májusi eső aranyat ér kertileg és remek az idő arra is, hogy utolérjem magam az irodában. Sorakoznak az ajánlatkérések az asztalomon, feléledt a világ. Hogy ez jó-e? Nem tudom. Az jó, hogy szaporodik a munka. De mégis, szeretném, ha a csend maradna, ha ezek a recsegős robogók otthon maradnának, ha az emberek nem szaladgálnának újra, mint a mérgezett egerek, ha megfontolnák és mérlegre tennék érdemes egy akármiért újra lemenni a boltba? Kérem vissza a karantént.
Eső, karantén. Az akár jó is lehetne, hogy 9 után csak én mehetek a boltba, bár éppen pénteken tíz óra körül a hentesnél (az élelmiszer bolt, ugye?) a másfél méteres védő táv betartásával (ez éppen jó távolság, látom tetőtől talpig) állt előttem egy szőke lófarok, szépen ívelt pihés nyakkal, feszes sztreccccccsben. Hát, ha ő 65 feletti akkor én legalább 142 éves vagyok. Ez is csak egy nekem szóló kresz tábla.
Szép ez az idő, hallom ahogy a frissen nyírt fű nekilódul, mert azért körbe kell járni, akárhogy is. A zöldség élvezi, a karalábéknak szóltam, ne takarják irdatlanul szép nagy leveleikkel a földet, szomjasak maradnak. Szép hosszú színes virágot megsegítettem egy kis karózással, a szél erősebb volt. A kukackám is kezd magához térni, nehezen ment neki, de már sínen van ha jól látom.
Már dereng, az eső is elállt, sajnos. A kertben nincs teendő azon kívül, hogy sűrűn rá fogok nézni gazda szemesdit játszva.
Lesz ma arra is idő, hogy a jobb oldalamon A Kormányzó Halála, kezemben Murakami egy másik, szintén érthetetlen módon mellőzött csodás kiállítású könyve a Különös Könyvtár, a borító közepén egy 107-es számmal, gerincnél a Nem kölcsönözhető szöveggel. Gondolom megtudom mi is ez a tényleg jó kézbe venni szép kis könyv.
És a képek, hogy dokumentáljuk az idő múlását és azt is, hogy csak felvágtunk egy mindenmentes tortát a 40 év tiszteletére.
0 hozzászólás