Juhász László

2020. május 25.

Szerző: | 2020. máj. 25 | 0 hozzászólás

Elég volt a mai napból. Az úgy történt, hogy elveszett a távirányító, igen, eltűnt. Még tegnap este. Komoly volt a dilemma, hogy akkor most reggelig nézzük a izét, vagy húzzuk ki a falból a dugót. Mi legyen? Kanapé, igen ott észleltük utoljára. Nincs. Merészen túlhaladtam a takarítások vonalát és kerestem azt a francos kis lapos apple irányítót. Találtam, egy megnyomorodott Milka csoki, egy kisautót, egy hajgumit, egy hajcsatot, kettő karamellás csokit, némi macska szőrt. Távirányítót nem. Így történt, hogy napi hatvan percemben, első részében negyven perc futásnak becézett erős gyaloglás, zuhany, tea készítés és majd séta a kertben. Ez jó, ez leereszt és minden könnyebb. Ilyenkor kell valami, ami zajong. Benyomtam a pirosló gombot, semmi, nyomkodtam tovább és lám, adás.

SzűzMáriaÍdesanyám, hova keveredtem. A Nap Híre. Elég régen nem tudom már nézni azt a mazochizmust, azt a reménytelen tohuvabohut amit látni lehet, amit adnak nekünk. Negyven perc ATV színes, lapozgatós mesekönyvéből. Kicsit talán meg is sajnáltam a statisztákat, tényleg nem lehet látni, hogy ha kell, Káslert akár Lovasberényig meghosszabbítják. Miért kell helybe menni a pofonokért? Vagy van az pénz amiért Judit haja korpás lesz?  Szerencsére voltak reklámok.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük