https://www.youtube.com/watch?v=u4nBjbzaLBE

Felkeltem, már vagy 25.200 alkalommal. Kikapcsolom az órát, a macskát nem tudom kikapcsolni, (bár már többször kerestem rajta valami tekerőt, de csak a karmolásig jutottunk).  Nyekereg, tekereg, hiába intem, maradj már csendben, alszanak. A reggeli rituálé, mérleg, bogyó, citromos víz. Nincs citrom, elfogyott. Fel kellene írni mert sosem lesz. Öltözés. A francba, mekkora ez a trikó? Összement, megnőtem? Nem tudom lehúzni a hasamon, pedig már nincs is hasam. Vagy van? Nem. Nincs. Ez nem is az én trikóm. Édes Karola, leszedte a szárítót és elpakolta. Mindegy, már rajtam van. Én le nem veszem. Sokadik reggel már amikor borúra keltünk. Nem esik, kicsit fúj. Mégis szép ez a reggel. Babrálom kicsit a paradicsomokat. Próbálom jóvá tenni azt, hogy egymás nyakára ültettem őket. Kacsolok, Leveszem...

Pirkad, egyre korábban ha nem zavarna be az a ronda, rosszkedvű szürkeség. Kerreg a macska a fülembe, keljek fel. Néhány lábemelés, bal, jobb, bal jobb. Felülök. Macska (akinek a nevét tudjuk, de nem írjuk le) elégedetten dörgöli pofáját az ajtóhoz, ütemesen nekiütve ezzel a félfához.  Érzem az esti 45 percet. Csikorog, kicsit pattog, végig megyek a lakáson, jobb boka minden lépésnél kellemesen reccsen. Nem borzolós a hang, csak szolidan kattog. Derekamat megtekerem, felveszem a kikészített ruhámat. Negyvenkilencszer fogadtam meg, hogy négy nap után még nem állok rá a mérlegre. Persze, hogy rá állok. Szerencséje van. Egy pohár állott víz citrommal, két bogyós nap van. Biztosan. Mire kimegyek a kisteraszra, fitt vagyok, pattogósan le a lépcsőn, kutyától el köszönök, kap egy almát....

https://www.youtube.com/watch?v=u4nBjbzaLBE

Felkeltem, már vagy 25.200 alkalommal. Kikapcsolom az órát, a macskát nem tudom kikapcsolni, (bár már többször kerestem rajta valami tekerőt, de csak a karmolásig jutottunk).  Nyekereg, tekereg, hiába intem, maradj már csendben, alszanak. A reggeli rituálé, mérleg, bogyó, citromos víz. Nincs citrom, elfogyott. Fel kellene írni mert sosem lesz. Öltözés. A francba, mekkora ez a trikó? Összement, megnőtem? Nem tudom lehúzni a hasamon, pedig már nincs is hasam. Vagy van? Nem. Nincs. Ez nem is az én trikóm. Édes Karola, leszedte a szárítót és elpakolta. Mindegy, már rajtam van. Én le nem veszem. Sokadik reggel már amikor borúra keltünk. Nem esik, kicsit fúj. Mégis szép ez a reggel. Babrálom kicsit a paradicsomokat. Próbálom jóvá tenni azt, hogy egymás nyakára ültettem őket. Kacsolok, Leveszem...

Pirkad, egyre korábban ha nem zavarna be az a ronda, rosszkedvű szürkeség. Kerreg a macska a fülembe, keljek fel. Néhány lábemelés, bal, jobb, bal jobb. Felülök. Macska (akinek a nevét tudjuk, de nem írjuk le) elégedetten dörgöli pofáját az ajtóhoz, ütemesen nekiütve ezzel a félfához.  Érzem az esti 45 percet. Csikorog, kicsit pattog, végig megyek a lakáson, jobb boka minden lépésnél kellemesen reccsen. Nem borzolós a hang, csak szolidan kattog. Derekamat megtekerem, felveszem a kikészített ruhámat. Negyvenkilencszer fogadtam meg, hogy négy nap után még nem állok rá a mérlegre. Persze, hogy rá állok. Szerencséje van. Egy pohár állott víz citrommal, két bogyós nap van. Biztosan. Mire kimegyek a kisteraszra, fitt vagyok, pattogósan le a lépcsőn, kutyától el köszönök, kap egy almát....