Majdnem bepisilek mire kihámozom magam ebből a sok őszre alkalmas ruhából. Nem szeretem ezt az időt. Hideg, vizes és sötét a reggel, négy fok, jó, hogy a hó nem esik. Sár van, nem tudom, hogyan is lesz a rózsák költöztetése. Sárban ez sem működik. A virágok is elcsendesedtek, minden takarékra került. Amikor márciusban beindult a beszarás első felvonása akkor legalább sütött a nap, bimbózott aminek az volt a dolga, a napocska se vette komolyan ezt az egész izét. Könnyű volt elviselni. Mondom utólag, mert az ember már csak olyan, hogy utólag okos. Akkor nem volt jó, mint, ahogy ma nagyon rossz. Tavasszal a napsütés felülírt mindent. Most a sötétség ás mély gödröt alánk. És eddig jutottam az elmélkedésben mire hozzám fértem.
A lelkem az nem lett könnyebb, igaz, már nem fenyeget a vizes nadrág réme. Felfázom, megfázok, köhögök ha bepisálok, kitaszítom magam magamból. Karanténba megyek, de csak én, mert a velem élőknek nem kell karanténba menniük, bizonyára mert csak magamban fertőzöm magamat. Hát értek én ehhez? Nem, na ugye. Mindenesetre a puskaporral együtt szárazon tartom a nadrágom.
Elállt az eső, végre. Kicsit félre álltak a felhők. Kiszabadulok, frissen mosott hideg levegő akar bemászni a sálam alá, szorosabbra húzom. Tocsogósan sáros minden. Szemezek a napocskával, ígérj nekem valamit te kedves leány. Vizesen fénylenek a zöldet játszó csinos paradicsomok, lesz e pír az orcájukon? Jövő hétre melegebbet ígér az előjelzés. Bakancsban gázolok a nagyra nőtt vizes fűben, gombák, mindenféle gombák leptek el minket. Nem értek hozzá, nem tudom megfőzzük-e vagy inkább adjuk oda valaki nem szeretemnek? Vízzel telt virága húzza annak néhány kitartó rózsának amúgy is reszketeg derekát, néznek fel könnyes szirmokkal, elég lenne ebből már ennyi, vagy nem?
Melegszik kissé, – a szó meteorológiai értelmében – teszem hozzá -, míg le nem darálja valaki nagy-nagy lendületében a meleg napocskát is a mesekönyvekkel együtt. Már tizenegy fok van a Kertben, 19 az üvegházban. Nézegetem a szeptember közepén ültetett retket, csinosan gömbölyödik nagy zöld levele alatt. Talán a gömbölyded formái miatt, vagy a gyors sikerélmény miatt szeretem a retket?
Szeptember 14.-i ültetés 
Meleg van itt az üvegházban, álldogálok kicsit, üresek még a palántázó polcok, várom már, hogy életet rakjak kókusz csészékbe, lássam ahogy beindul a tavasz. Lemegy a nap, hűvösödik. Este lesz, futok mert az kell, olvasni is fogok mert azt is kell. Fokhagymát eszem mézben törve, pálinkával lazítva, ezt kapd ki vírus, csak mi ki ne kapjunk vírus. Várom a reggelt.
0 hozzászólás