Juhász László

2020. Október 23. Péntek

Szerző: | 2020. okt. 23 | 0 hozzászólás

Húszhúsz tízhúsz, húszhúsz tízhúsz játékos dallammal lökdösi a napot reggeli útján. A könnyebbik utat választja már egy ideje, nem erőlteti a meredeket, komótosan, lankásan, ahogy én is szeretem. Könnyedén, nem szívdobogtatóan. Dolgozik lapos útján, húzza fel a fűre a harmatot és a hideget. Egycsapásra vizes lesz minden, és visszaesik a hőmérséklet egy fokot. Csörögnek a földön a diófa levelei, a cseresznye még haragos zölden hadakozik a hideg reggellel, az őszibarack ezernyi keskeny pengével védekezik míg óvatosan tépkedi róla az idő, szeret, nem szeret, igazán, szeret, nem szeret, igazán.

Gombákkal keveredve igyekszik az ég fele a fű, mintha soha nem jönne a tél. Mint a drogos, akit hajt a cucc, pedig nem akarja.

Húszhúsz tízhúsz, akár egy ugróiskola nótája is lehetne, igaz, ma már október huszonharmadika van, de az már milyen dallam lenne? Ötvenhatos címek a híroldalakon, megemlékeznek mindenki a maga módján, ugyanaz másképp. Három képem van kiscsávóként, az elsőn egy porcelán bolt kirakatán hegynyi méretű törmelék folyik az utcára Baross tér Rákóczi út sarok, a másodikon fehér lepedővel letakart hullák fekszenek a város liget szélén a nyilvános wc. körül, a harmadik képen töltényhüvelyeket keresünk a Kisdobos szobor körül a Dózsa György úti iskola udvarán, az vagyok én, ott, az a kis szőke viharvert gyerek. Aztán teleportáltak rokonsághoz vidékre, ott fejeztem be az első osztályt és már akkor is nagy szerelmek szövődtek. Spontán anatómia órán fészekből kihullott, elhullott verébfiókák boncolása volt napirenden. Fekete szemű cigánylány az utcából (utcából?? a falú szélén) izgult az unoka húgomnak, hogy majd jól elveszem őt feleségül és akkor ők sógornők lesznek és az milyen jó lesz. Lehet, hogy már akkor látszott rajtam, hogy olyan nősülős fajta vagyok?

A családi legenda szerint komoly leveleket írtam haza, az egyikre így emlékszem elmondások alapján:

Drága szüleim (Úgy tűnik diktálták, ilyen marhaságot akkor sem írtam, az biztos), nem történt semmi. Tokajban voltunk biciklivel, sütött a nap. Jó volt és uzsonnát is vittünk. Szép az idő. Szemben a cigányok háza leégett és itt voltak a tűzoltók. Más nem történt.

Ha felszárad, akkor csak-csak nyírok egy kis füvet. Még egyszer utoljára.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük