Mintha egy üres peronon állnék, lemaradtam az ötórásiról. A nap elvarázsolta – ott szemben – az éppen csomagoló tölgyfát. Kívánatos vörösre festette lombját, mielőtt lerakja, minél kevesebb legyen a hosszú téli útra. Vizes minden, négy fok van. A költöző rózsák fekszenek előkészített ágyukon, várva, hogy a földbe bújhassanak. Úgy fest, mint egy vadászteríték. De ez itt nem a halál képe, éppen, hogy az életé. Itt lesz a helyük és itt lesznek elbűvölő, illatosan nyújtózó rózsák. Fél hét is elmúlt, elaludtam. Úgy volt, hogy fél ötkor szólt a macska, lassan kelni kell, jó, még egy kicsit és lett belőle, ami lett. Nem volt éhes a macska, ha az lett volna, biztosan kirúgott volna az ágyamból. És most így lemaradva, próbálok a napomhoz csatlakozni, elmaradt a teafőzés, a narancs az nem maradhat el ahogy a kávé sem.
Péntek van, szőrös is vagyok, borotválkozni is kellene, péntek van, boltba is menni kellene, péntek van, fél tizenegykor gépindulás is lesz. Péntek van, hét vége van és süt a nap. Hétfőn, kedden megmutatta a nap, mit is visz el tőlünk messzire. Rövid jártában pirította egy kicsit a még küzdő paradicsomokat, csalfán biztatta a borsót, szárítgatta a füvet, nyírj haver, ha akarsz, fene essen a gyilkosan zörgő gépedbe, ha képes vagy ezt a szépséges eső-erdőt itt letarolni. Gombástúl, pókostúl, csakúgy legázolni. Komposzt, élet lesz belőle, nem hatotta meg. Úgyhogy tegnap délután küldött rám egy erősen vizes, áztató esőt, leszedve néhány óra alatt a még tétovázó lombokat, csinálva ezzel jó kis sepregetős hétvégét.
Péntek van, kényelmesen, ráérősen, lassan forgatom a kerekemet. Eszeveszetten forgott az elmúlt hetekben. Szédültem, kirázott belőlem minden gondolatot, értelmet és kedvességet. Azt a keveset is, ami még itt ott nyomokban fellelhető volt értelemből, kedvességről nem is beszélve. Vírus megint, járvány megint, gondok megint. A tavaszi főpróba jól sikerült, úgyhogy jön a premier. Nem szeretnék az első sorban ülni, teszem, amit tehetünk. Mossuk kezünket, teszi ezt más is. Megkaptuk az influenza ellenit, erősítjük az immununkat, a tanárok is Béres cseppet kapnak felajánlásból. Sehova sem megyünk, csak vágyakozunk.
Péntek reggel van, kissé megkésve, megyek végig az üzemben, mindenkire ránézek, mindenki rendben. Látom, még hőmérő sem kell hozzá. Elaludtam, nehezen törlődik az arcomról az álom, legyűrt szám sarkát emelem, jó kedvet, biztonságot, hitet a jövőben, ezt sugárzom. Legalábbis akaratom szerint. A macska jó kedvét némi táppal szinten tudom tartani. Minden egyéb reláció sokkal bonyolultabb. Készen van a túlélés terve, eltartott egy darabig míg felépítettük a hogyan tovább stratégiáját, mert nem csak Varga Mihálynak, nekem is kell egy váz, egy elképzelés, mert ugyan jól vagyunk, de így lesz-e január, február költségesen ínséges hónapjaiban is? Ki tudja?
Délutánra az eső is újra eleredt. Maga is érzi, nincs már erre szükség, tétovázik, essek, ne essek? Elegendő ha csak úgy, óvatosan létrán leereszkedek? Dagonyába rakom az új helyüket próbálgató rózsákat, lehúzom a csizmáját aki erre jár, én pedig itt hagyom ezt a bánatosan szürkülő kertet. November lesz, Halottak napja hétfőn és Mindenszentek vasárnap, elsején, az eső is gyászolja a nyarat, az őszt. Állok a diófa semmi kis takarásában és egy dalt dúdolok, úgy mint, járom az utam, macskaköves úton, … Van benne egy sor, “megállok egy neonlámpa alatt, egy egész élet emlékeivel” énekeltem úgy, hogy “megállok egy vén diófa alatt, egy egész élet emlékeivel. Ettől most megkíméllek benneteket. Záray-Vámosi. Sokáig nem tudtam, melyik is a keresztnév. Ezt a dalt most csak Vámosi János énekli szólóban.
Futni is fogok, de lehet, hogy ma nem? Keresek valami indokot, hogy ma kihagyhassam. Vagy inkább mégis? Olvasok, Austern Holdpalota. Mint Tarzan a liánon, úgy lendül történetről történetre, sokadik kalandra, gyenge kicsi szálból, elhaló kapcsolatból kunkorodik új és újabb történet. Ki ne hagyjátok.
Nem láttam a gyerekeket sem ma, eső is esik, a franc megette, rakjuk múlt időbe ezt a mai napot. Reggel lesz hamarosan, szombat és piac. Esőt nem rendeltem, ültetni szeretnék, még egy kis borsót és eldugom a hagymákat, játszunk ipiapacsot.
0 hozzászólás