Csak óvatosan, hogy védjem a gyerekeink személyiségi jogait, szóval csak halkan említem, ez szépséges dobostorta krémmel töltött apró csoda, (nelem legalábbis az) Gergő 4. szülinapjára készült. A fénykép amit ide teszek, csakis kedves pózban, mosolyogva mutatja ezt a másik két csodát, Gergőt és első bizonyítvában el sem férő mennyiségű dicséretet halmozó Borbálát. Ezekért biztosan nem hívnak személyiségi jogi perre majd, vagy húsz év múlva. Részben azért mert akkor már nem lesz Bíróság, a Kádi dönt és levágják a kezem, vagy a pendrivom, vagy valamimet, ha kikaparnak. Szóval a torta csodás lett és most éppen rozsos kenyeret sütök. Rendelésre. Igen, rendelésre. Kint a Kertben úgyis karmait (hahaha) mutogatja a tél, vékonyka kis havacska ereszti áldásos levét a rózsák, levendulák, füvek gyökerére. Rögtön megy a kenyérke a sütőbe, míg sül, összeütök, kíváncsiságból egy un. Fehér kenyeret. “nothing racism”. Meglehet, sütök majd egy vekni Punyát is. Szép napot.
0 hozzászólás