Jó reggelt, ugrál a rigó a kopasz diófa ágain. Éppen, hogy csak látom fekete formáját. Ugrál ágról ágra. Legyező farkával, fékezi lendületét, nem esik csőrre, ahogy jön lejjebb és lejjebb. Vidáman fütyüli a tavaszt. Nézem, ahogy ereszkedik, jó a kedve. Ezt a baromságot, mitől lenne jó a kedve egy fekete rigónak. Csak én húzom az érzéseimet rá, a madárra. Nekem van jó kedvem, hat óra és már erősen virrad, látom a napot, nulla a fok, de jön „vidáman” a langyosodó, felkelő napocska. Az én kedvem jó, a rigó csak végzi, amit a természet írt neki. Nézem, nekem biztosan nem menne az ágról ágra ereszkedés, lefele a megcsipkedett alma felé. Recsegnének, törnének az ágak, a lendületemet sem tudnám olyan ügyesen fékezni, mint ez a szépfekete madár. Ettől kicsit laposodott az érzés görbém, de bízom...

Reggel hat óra és már látszik a pirkadás ott, arra balra, keleten, a város felett. Nulla fok van, csillog a dér, húzom a nyomot a fűben, megint sikerült kutyaszarba lépni. Megyek körbe, körbe. Az üvegház párás, nulla fok van bent is. Február közepe, már nagyon kikívánkozik a lelkem ide a Kertbe. Nem ide, messzebbre, de most egyelőre csak ide. Két hét még, na jó, három és kezdődhet a palántázó szezon. Oltakozni – szép új szó nem? – egyelőre nem fogunk. Kínait nem szeretnék, az Astrából már kiöregedtem, a Pfizer az biztosan megfelelő lenne, jól működött a kis kék bogyójuk is, ezt is eltalálták. Talán. Az orosz akár jó is lehet. Mi baj volt az orosz búvár szivattyúval, a szokol rádióval. Nyert már háborút a szovjet T-34-el, pps golyószóróval, kalasnyikovval. Célozni azt nem lehetett vele,...

Csak ülök itt. Este van este van, csend, csak a macska nincs nyugalomban, izgatottan jár kell, farkát néha idegesen megrázza. Kicsit borzolja, főnözi, hogy fenyegetőbben álljon, jó neki. Ennyi csak az egész. Neki. Sötét az ég, áztatós idő. Havas eső készül gonosz, csúszós, autótörővé válni. Én csak ülök, a képernyőn Borgen sokadik részében Brigitte nemlétező, szépséges csipkerózsikásra rajzolt karakterével a Mindenki ellen, csalja ki a dánok lelkéből a könnyező, jobbra vágyó szépérzést és mennek szavazni, kire másra, mint Brigittére. Vágható a kenyerem, kezemben egy kistányéron belőle egy szelet, számban egy falat és megállt a film (nem, de feliratozva van és elvesztettem). Ilyet még nem ettem. Első gondolatom az volt, ezt nem esszük meg, eltesszük korona ékszerként. Ezt egészen komolyan...

Csend van, csak a bútorok pattognak, vasárnapi illedelmességgel. Nem bántó dördüléssel, mint mikor a konvektor hűl és így adja tudomásodra, húzd a válladra a takarót, le fog hűlni a szoba. Csendes a reggel, csak a macska lefetyelését hallom valahonnan távolról, talán a hálóból. Vizet iszik, vagy a lábát nyalja. A fülem sem zúg, csend van. Vasárnap reggeli, szívbe bújó, kedves csend.Óvatosan, visszafogottan kevergetem a 9 deka liszt, 3 dkg kakaó por keverékét, ez 12 dkg, akárhogyan is számolom, nem hozzáadva a sütőpor súlyát, ami van neki. A kakaó, liszt keveréke száll, mint a liszt (hogyan máshogy), óvatosan forgatom a spatulát, ami manapság már szilikon. Arról, hogy spatula, a gyerekkorom babapiskóta alakú fa izéje jut az eszembe, amivel az orvos lenyomta a nyelvem, hogy ránézzen...

Csend van, csak a bútorok pattognak, vasárnapi illedelmességgel. Nem bántó dördüléssel, mint mikor a konvektor hűl és így adja tudomásodra, húzd a válladra a takarót, le fog hűlni a szoba. Csendes a reggel, csak a macska lefetyelését hallom valahonnan távolról, talán a hálóból. Vizet iszik, vagy a lábát nyalja. A fülem sem zúg, csend van. Vasárnap reggeli, szívbe bújó, kedves csend.Óvatosan, visszafogottan kevergetem a 9 deka liszt, 3 dkg kakaó por keverékét, ez 12 dkg, akárhogyan is számolom, nem hozzáadva a sütőpor súlyát, ami van neki. A kakaó, liszt keveréke száll, mint a liszt (hogyan máshogy), óvatosan forgatom a spatulát, ami manapság már szilikon. Arról, hogy spatula, a gyerekkorom babapiskóta alakú fa izéje jut az eszembe, amivel az orvos lenyomta a nyelvem, hogy ránézzen...

Jó reggelt, ugrál a rigó a kopasz diófa ágain. Éppen, hogy csak látom fekete formáját. Ugrál ágról ágra. Legyező farkával, fékezi lendületét, nem esik csőrre, ahogy jön lejjebb és lejjebb. Vidáman fütyüli a tavaszt. Nézem, ahogy ereszkedik, jó a kedve. Ezt a baromságot, mitől lenne jó a kedve egy fekete rigónak. Csak én húzom az érzéseimet rá, a madárra. Nekem van jó kedvem, hat óra és már erősen virrad, látom a napot, nulla a fok, de jön „vidáman” a langyosodó, felkelő napocska. Az én kedvem jó, a rigó csak végzi, amit a természet írt neki. Nézem, nekem biztosan nem menne az ágról ágra ereszkedés, lefele a megcsipkedett alma felé. Recsegnének, törnének az ágak, a lendületemet sem tudnám olyan ügyesen fékezni, mint ez a szépfekete madár. Ettől kicsit laposodott az érzés görbém, de bízom...

Reggel hat óra és már látszik a pirkadás ott, arra balra, keleten, a város felett. Nulla fok van, csillog a dér, húzom a nyomot a fűben, megint sikerült kutyaszarba lépni. Megyek körbe, körbe. Az üvegház párás, nulla fok van bent is. Február közepe, már nagyon kikívánkozik a lelkem ide a Kertbe. Nem ide, messzebbre, de most egyelőre csak ide. Két hét még, na jó, három és kezdődhet a palántázó szezon. Oltakozni – szép új szó nem? – egyelőre nem fogunk. Kínait nem szeretnék, az Astrából már kiöregedtem, a Pfizer az biztosan megfelelő lenne, jól működött a kis kék bogyójuk is, ezt is eltalálták. Talán. Az orosz akár jó is lehet. Mi baj volt az orosz búvár szivattyúval, a szokol rádióval. Nyert már háborút a szovjet T-34-el, pps golyószóróval, kalasnyikovval. Célozni azt nem lehetett vele,...

Csak ülök itt. Este van este van, csend, csak a macska nincs nyugalomban, izgatottan jár kell, farkát néha idegesen megrázza. Kicsit borzolja, főnözi, hogy fenyegetőbben álljon, jó neki. Ennyi csak az egész. Neki. Sötét az ég, áztatós idő. Havas eső készül gonosz, csúszós, autótörővé válni. Én csak ülök, a képernyőn Borgen sokadik részében Brigitte nemlétező, szépséges csipkerózsikásra rajzolt karakterével a Mindenki ellen, csalja ki a dánok lelkéből a könnyező, jobbra vágyó szépérzést és mennek szavazni, kire másra, mint Brigittére. Vágható a kenyerem, kezemben egy kistányéron belőle egy szelet, számban egy falat és megállt a film (nem, de feliratozva van és elvesztettem). Ilyet még nem ettem. Első gondolatom az volt, ezt nem esszük meg, eltesszük korona ékszerként. Ezt egészen komolyan...

Csend van, csak a bútorok pattognak, vasárnapi illedelmességgel. Nem bántó dördüléssel, mint mikor a konvektor hűl és így adja tudomásodra, húzd a válladra a takarót, le fog hűlni a szoba. Csendes a reggel, csak a macska lefetyelését hallom valahonnan távolról, talán a hálóból. Vizet iszik, vagy a lábát nyalja. A fülem sem zúg, csend van. Vasárnap reggeli, szívbe bújó, kedves csend.Óvatosan, visszafogottan kevergetem a 9 deka liszt, 3 dkg kakaó por keverékét, ez 12 dkg, akárhogyan is számolom, nem hozzáadva a sütőpor súlyát, ami van neki. A kakaó, liszt keveréke száll, mint a liszt (hogyan máshogy), óvatosan forgatom a spatulát, ami manapság már szilikon. Arról, hogy spatula, a gyerekkorom babapiskóta alakú fa izéje jut az eszembe, amivel az orvos lenyomta a nyelvem, hogy ránézzen...

Csend van, csak a bútorok pattognak, vasárnapi illedelmességgel. Nem bántó dördüléssel, mint mikor a konvektor hűl és így adja tudomásodra, húzd a válladra a takarót, le fog hűlni a szoba. Csendes a reggel, csak a macska lefetyelését hallom valahonnan távolról, talán a hálóból. Vizet iszik, vagy a lábát nyalja. A fülem sem zúg, csend van. Vasárnap reggeli, szívbe bújó, kedves csend.Óvatosan, visszafogottan kevergetem a 9 deka liszt, 3 dkg kakaó por keverékét, ez 12 dkg, akárhogyan is számolom, nem hozzáadva a sütőpor súlyát, ami van neki. A kakaó, liszt keveréke száll, mint a liszt (hogyan máshogy), óvatosan forgatom a spatulát, ami manapság már szilikon. Arról, hogy spatula, a gyerekkorom babapiskóta alakú fa izéje jut az eszembe, amivel az orvos lenyomta a nyelvem, hogy ránézzen...