Deresre húzta az idő a türelmetlenkedő nárciszokat, tulipánokat, húzom a csíkot a dérben, megyek hátrafele a rigókhoz. Két kezemben egy-egy fél alma, egy galamb is várja már, kicsit hátrébb. A szép magyar beszédről tartottam egy rövid mozgóképes prezentációt a rigóknak, gondoltam pofon verem, mint Makarenkó Zadarovot, de hát egy rigót nem lehet pofon verni, kis gonoszsággal billegtettem kezemben az almát, duruzsoltam, szépen, jó reggelt. Geci, adjad már. Talán mégiscsak megpróbálkozom a pofonnal.
Ma is működő Szaratov hűtőgép, Szokol rádió, nem beszélve a Kalasnyikovról, búvár szivattyúk, színes televízió, sorolom magamnak a meggyőzőnek szánt érveket a Vlagyimir Szputnyik vakcina biztonsága mellett(?) Belka és Sztrelka is visszajöttek a Szputnyik 5.-el, kiskutyáik is lettek, bár azt nem tudom, fent az űrben csinálták-e őket. Nem hiszem. Kiskutyáim már biztosan nem lesznek, de talán elkerülhetem ezt a szart, úgyhogy oltakoztam. Korhatáros és egészségügyi ütközések okán, egyelőre csak én kaptam meg. Most már „csak” a családom, környezetem miatt szepeghetek. Nem lesz ennek vége sosem, de egy darabig biztosan nem. Meddig hatásos? Mi van a variánsokkal? És ha egy év múlva újra elkezdődik ez az egész? Harmadik hullám, negyedik hullám, mint egy hullámmedence. Öt perc múlva indítjuk az első hullámot, kisgyerekeket csak a szülők felügyelete mellett…, értékeikre fokozottan vigyázzanak. Mindig is utáltam strandra járni, valahogy riasztott az a rengeteg úszkáló DNS. Most sem tudom elképzelni, hogy belátható időn belül sok ember, ismeretlen ember közé menjek. Csak a Kert, a Rigók, galamb is van már, mindjárt kettő, egy pár talán? Oly egyformák, tán melegek? A rigók, az igen, ott rend van, fakó barna a leány, csak távolabb álldogál, rebbenget, családtudatoshoz illően. Fénylő fekete madár élénk sárga csőrével, kötekedő nézésével, láthatóan ő a család feje. Övé a karrier, az alma, szakadt kis barna pedig otthon a fészekben költi a tojásokat. Rend van itt kérem. A Rigókhoz biztosan nem férne be egy női Miniszter. Hogyan már, no? Frissen fagyos ez a nulla fok, az üvegházban plusz öt fok, van. Süt a nap, ahogy mondják, szikrázóan, lassan meleget is ad.
Tavaszodik, egészen véletlenül három hete két kis mini ágyásban, az üvegházban retket ültettem. A két kis izének más földje van és láss csodát a jobb oldaliban erősebbek a retkek. Az én kis Nobel díjat érdemlő felfedezésem. Csak jusson eszembe, melyik is volt AZ a palántaföld.
Szikrázóan süt a nap, elmélázom, milyen egyszerűen lett eligazítva a NER az SZFE történetében. Külföldi egyetemek adnak akkreditációt minimum 150 diáknak. Elismerve ezzel azt, amit idehaza nem. Milyen egyszerű, selymesen lágy, egyben csontig hatoló pofon. Szélnek eresztve ezzel 150 tehetséges magyar fiatalt. Nem számít, ez csak a tanulóifjúság töredéke. Mennek, hát mennek. Az egészségügyben is csak 5 százalék nem írt alá, mi az nekünk. Mennek, hát menjenek. Én is megyek. A piacra. Alma, méz, savanyúság. Szombat van, lassabban forog a mókuskerék. Rakosgatom régi történeteimet a szociálkapitalista kisvállalkozók eszméléseiről, tétován határozott döntéseiről. A mindig is ellenséges Hatóságokról. A korról amikor a Hatalom megrémült saját merészségétől és látva GMK-k sikerét, társadalom formáló erejét, ötletelve – mint manapság -, Minisztertanácsi rendeletekkel próbálta visszagyömöszölni a palackba a gondolatokat, vállalkozásokat. Azokban a hetekben történt, mikor elvtársi hűségtől vezérelve, Schmitt Pál a MOB elnöke (későbbi Álamfő) védnöksége mellett nem mentünk az Olimpiára, már kétéves volt az államilag engedélyezett kisvállalkozási rendszer, a GMK-k, VGMK rendszere. Hasítottunk mi is, akkor még egyszemélyes, lakásunkon működő irodával, bár attól, hogy nyomdászkodás, már attól kiverte a hideg veríték az ünnepek előtt bevont írógépek, indigók és stencilpapírok rendszerén szocializálódott elvtársak hátát. Álmodtak röpcédulákkal, szamizdat kiadványokkal. 1984 szeptemberében egy miskolci jogászkonferencián hangzott el, hogy nincs ez így jól, lám-lám egy érdi cég is mindenféle illetlen, az elvtársi hovatartozás okán lemondott Olimpiáról írt/nyomtatott mindenfélét.Nem is kellett több, felütötték, amit ilyenkor fel kell ütni, tán a telefonkönyvet, mert internet az még nem volt és megtalálták cégünket, mint nyomdaiparban dolgozó vállalkozást. Kék fehér ninós zsiguli háromszor is járt a lakásunkon, tájékoztattak késő délután a szomszédok, arcukon barátságosan kíváncsi namostakkorcsakelvisznekjuhász mosollyal mondták, visszajönnek ám.Jöttek is, egy főhadnagy civilben, egy tanácsi alkalmazott és a sofőr egyenruhában és persze jó hangos ninózással érkeztek, mintha beteghez mennének, had hallják a szomszédok.A Vállalkozás papírjaival kezdték majd rátértek, arra, hogy na mit is nyomogatunk mi itten-e? Feleségem elpirult, kiment a konyhába. Nem szívesen beszélnék erről kedves fhdgy et. itt vannak a gyerekek, kicsik még, de mégis mi a francot teccikbírniakarni? Oldódtak, mint kávéban a cukor, mikor látták nem egy szamizdatgyárban vannak – nem is tudom mire gondoltak, majd itthon tartom -, de azért már csak körülnéznének, így a főhadnagy. És van-e olyan kis helyes, gépelt, pecsételt papírkájuk, amin az áll, hogy itten ilyen céllal bemászkálhatnak. Hát az nincs, mert, hogy annyira siettek, mert maga a Tanácselnök Elvtárs szólt, hogy nem megfelelő szövegkörnyezetben említették városunk tisztes nevét és ez tűrhetetlen, csináljanak azonnal rendet. Szóval, papírka az nem volt, ám én, mutatva jogkövető állampolgári atti tüdőmet, megmutattam mind a három szobánkat. És jött és benézett a köcsög. Pontosan tudom mit keresett, de ezt nálam nem találta és akkor inkább nézzen, mint hozzon egy papírt. És az a kurva autójuk persze nem indult elfele, meg kellett tolni, hát megtoltuk.Nagy idők voltak azok. Egy ifjú TB ellenőr, mert akkor még az is volt, lakásunkon lévő irodánkban két nap után, az ellenőrzés végeztével ült, gondterhelten fejét fogva. Mi a baj ifjú kolléga? Sajnos minden rendben van és ezt nem írhatom le, mert rögtön kapnak maguk is és én is egy szuperrevíziót. Mondom, nagy idők voltak azok, halt le a szocialista nagyipar, százezrek maradtak munka nélkül, fél országok szublimáltak és csapódtak le magánvagyonokban és tartott ez a tohuvabohu még vagy négy – öt évet, majd lett belőle Magyar Köztársaság Szűrös Mátyás által kikiabálva, már indulásában elbaszva és folytatva az utat ami nyíl egyenesen vezetett ide, a NER rendszerébe, a mindenre alkalmatlan szocialisták aktív közreműködésével.Szombat van, összedobtam egy kakaós csigát, jönnek a gyerekek. Este is lesz, futás is lesz, olvasás is lesz, és reggel is lesz.
0 hozzászólás