Kutya.hu oldal rövidesen újra indul. A valaha volt Kutya Szövetség újság tizenkét évfolyamának komplett, kereshető tartalma, új köntösben, új oldalszerkezetben újraindul. Rövidesen. (Bocs, tizennégy év volt)

"Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek, nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal." Hát nem? Nem egy szép és nemes cél? "nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal." Mindenesetre most hazamegyünk.

Egyiptomban a gyerekek 4 éves koruktól iskolaelőkészítőbe járnak. Hat éves koruktól tizenkét éves korukig általános iskolába, majd szétválik az oktatás szakoktatás és mi úgy mondjuk gimnáziumra. A gimnáziumi rész, ez már az egyetemre készülők számára izgalmasabb és a jó iskolák itt is fizetősök. A tankönyvekre 2011, a forradalom óta nincs támogatás, a tanárok itt is alulfizetettek, 1750,- fonttól 3000,- fontig terjed a havi fizetés, a 3000.- font nem egészen 100 euró. Az angol nyelv kötelező, a francia és a német választható. Arab és angol nyelvű könyvek, tankönyvek vannak. Ahogy láttuk, jellemzően A/4 méretűek, ragasztó kötöttek, színesek, valamilyen 70 grammos papírra, nyomják. Műnyomó karton, fóliázott borítók. Elég trehány a kivitel, én így biztosan nem szállíthatnék, de a dolog most...

Fekszem a kemény faágyon, „jut eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat”, amit aztán majd jól elfelejtek. Fekszem a napon, vasárnap van. Délelőtt, 11 óra körül. A nap süt. Süt a nap. De itt mindig süt a nap. Fekszem a medence partján, napozok, úszok. Napozok, úszok. Rekreálok. Ez az én másfél órám. Napozok, úszom. Anya a lakásban Azariaht, Bagossyt hallgat jutubról. Nokedlit szaggat, répát karikáz, zöldborsó levest főz. Rekreál. Ez az ő másfél órája. Másenyka levelet ír az ukrán fasiszták ellen a fronton harcoló hős apukájának, a szobaka a kertben ugat. Ja, nem. A víz, talán, ha tizenhét fokos. Az éjszakák hidegek, a nappalok most nem annyira melegek, a víz lehűl és nem melegszik már fel, hideg. De leúszom azt a kétszer öt hossz távolságomat, megfogadtam, mindennap megteszem. Hideg a...

La Fontaine figurája; a medencében tücsökölök, anya pedig mint hangya tartja mozgásban a rendszert. Anikó „kereszthordozó nő”. Kereszteket hordoz, itt vagyok mindjárt én, aztán itt van a munka, amiből nem tud és nem is akar kijjebb lépni. Talán ez a napsütés, talán ez a nyugalom, ez a távolság kell ahhoz, hogy minden fényesebb legyen; mint ahogy az is kell, hogy majd hazamenjünk. És aztán majd vissza is jöjjünk. Néhány nap és éjszaka, néhányszor nyolc órai nyugodalmas alvás kell, mire azt érzem, na, ez már ott van, ahol szeretném, és köszönöm a reggeli napfényt. „Kereszthordozó nő” olvasom Viktoria Tokarjeva Sorsok, avagy semmi különös könyvében, amit éjjel kezdtem el, egy kurva kis szúnyog erőszakoskodására. …éjfél van, éjfél van, éjfél, nem hallod? ezt zümizte a szúnyog bele a fülembe,...

Süt a nap itt a home officeban. Fél hétkor kel, laposan, úgy januári módra kezdi a reggelt fényesen. Dideregve dobja le az éjszakai 16 fokot, és húzza rám egyre melegebb nyári fényét. De ez, itt, még csak a tél közepe, néz rám a sekurity, kapucnis nagy kabátban, miközben öreguras mellúszásban, szabálytalanul lábtempózva számolom a medence hosszokat. A víz valamivel húsz fok alatt, talán éppen húsz fokos és nagy-nagy önuralom kell ahhoz, hogy belemenjek, de megfogadtam, minden nap, minden délelőtt. Vizezés, napozás, vizezés napozás és közben pörög a munkanap, úgy tűnik odahaza is vége a pihenőnek, felpörgött a levelezés, dolog van. A városnak ezt a részét, El Kawthernek hívják. Gyalogos távolságban minden megtalálható, amit itt nem érsz el egy kiadós sétával, arra nincs is szükséged. Kis...

Nem akartam, mégis úgy lett, alig néhány órája borongós poszttal búcsúztam az évtől; és most nézem a mennyezeten a lámpát, az is alszik még, sötét van, esik az eső, az ablakban sem dereng még az új év első reggele. A macskát elnézve vagy nagyon korán van, vagy lusta a macska. Megfeszítem, kinyújtom a lábam, megmozgatom a vállam. Semmi sem zsibbad, semmi sem fáj. Lehet, hogy már nem is élek? A macska a lusta, már hét óra van. Az eső bánatosan kopog a tetőn, csorog az eresz. Halkan surrogok a meleg kövön, jövök, megyek, tetyek veszek, teát főzök, ahogy mindig is. Szépen formázott, tekintélyes mennyiségű, kiváló máj és epeműködésről tanúskodó, meleg barna (pantone 468) színű kedves kis csomagot hagytam magam után, így, kora reggel, ebben a vadonatúj évben. Tegnap, még tavaly,...

Kutya.hu oldal rövidesen újra indul. A valaha volt Kutya Szövetség újság tizenkét évfolyamának komplett, kereshető tartalma, új köntösben, új oldalszerkezetben újraindul. Rövidesen. (Bocs, tizennégy év volt)

"Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek, nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal." Hát nem? Nem egy szép és nemes cél? "nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal." Mindenesetre most hazamegyünk.

Egyiptomban a gyerekek 4 éves koruktól iskolaelőkészítőbe járnak. Hat éves koruktól tizenkét éves korukig általános iskolába, majd szétválik az oktatás szakoktatás és mi úgy mondjuk gimnáziumra. A gimnáziumi rész, ez már az egyetemre készülők számára izgalmasabb és a jó iskolák itt is fizetősök. A tankönyvekre 2011, a forradalom óta nincs támogatás, a tanárok itt is alulfizetettek, 1750,- fonttól 3000,- fontig terjed a havi fizetés, a 3000.- font nem egészen 100 euró. Az angol nyelv kötelező, a francia és a német választható. Arab és angol nyelvű könyvek, tankönyvek vannak. Ahogy láttuk, jellemzően A/4 méretűek, ragasztó kötöttek, színesek, valamilyen 70 grammos papírra, nyomják. Műnyomó karton, fóliázott borítók. Elég trehány a kivitel, én így biztosan nem szállíthatnék, de a dolog most...

Fekszem a kemény faágyon, „jut eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat”, amit aztán majd jól elfelejtek. Fekszem a napon, vasárnap van. Délelőtt, 11 óra körül. A nap süt. Süt a nap. De itt mindig süt a nap. Fekszem a medence partján, napozok, úszok. Napozok, úszok. Rekreálok. Ez az én másfél órám. Napozok, úszom. Anya a lakásban Azariaht, Bagossyt hallgat jutubról. Nokedlit szaggat, répát karikáz, zöldborsó levest főz. Rekreál. Ez az ő másfél órája. Másenyka levelet ír az ukrán fasiszták ellen a fronton harcoló hős apukájának, a szobaka a kertben ugat. Ja, nem. A víz, talán, ha tizenhét fokos. Az éjszakák hidegek, a nappalok most nem annyira melegek, a víz lehűl és nem melegszik már fel, hideg. De leúszom azt a kétszer öt hossz távolságomat, megfogadtam, mindennap megteszem. Hideg a...

La Fontaine figurája; a medencében tücsökölök, anya pedig mint hangya tartja mozgásban a rendszert. Anikó „kereszthordozó nő”. Kereszteket hordoz, itt vagyok mindjárt én, aztán itt van a munka, amiből nem tud és nem is akar kijjebb lépni. Talán ez a napsütés, talán ez a nyugalom, ez a távolság kell ahhoz, hogy minden fényesebb legyen; mint ahogy az is kell, hogy majd hazamenjünk. És aztán majd vissza is jöjjünk. Néhány nap és éjszaka, néhányszor nyolc órai nyugodalmas alvás kell, mire azt érzem, na, ez már ott van, ahol szeretném, és köszönöm a reggeli napfényt. „Kereszthordozó nő” olvasom Viktoria Tokarjeva Sorsok, avagy semmi különös könyvében, amit éjjel kezdtem el, egy kurva kis szúnyog erőszakoskodására. …éjfél van, éjfél van, éjfél, nem hallod? ezt zümizte a szúnyog bele a fülembe,...

Süt a nap itt a home officeban. Fél hétkor kel, laposan, úgy januári módra kezdi a reggelt fényesen. Dideregve dobja le az éjszakai 16 fokot, és húzza rám egyre melegebb nyári fényét. De ez, itt, még csak a tél közepe, néz rám a sekurity, kapucnis nagy kabátban, miközben öreguras mellúszásban, szabálytalanul lábtempózva számolom a medence hosszokat. A víz valamivel húsz fok alatt, talán éppen húsz fokos és nagy-nagy önuralom kell ahhoz, hogy belemenjek, de megfogadtam, minden nap, minden délelőtt. Vizezés, napozás, vizezés napozás és közben pörög a munkanap, úgy tűnik odahaza is vége a pihenőnek, felpörgött a levelezés, dolog van. A városnak ezt a részét, El Kawthernek hívják. Gyalogos távolságban minden megtalálható, amit itt nem érsz el egy kiadós sétával, arra nincs is szükséged. Kis...

Nem akartam, mégis úgy lett, alig néhány órája borongós poszttal búcsúztam az évtől; és most nézem a mennyezeten a lámpát, az is alszik még, sötét van, esik az eső, az ablakban sem dereng még az új év első reggele. A macskát elnézve vagy nagyon korán van, vagy lusta a macska. Megfeszítem, kinyújtom a lábam, megmozgatom a vállam. Semmi sem zsibbad, semmi sem fáj. Lehet, hogy már nem is élek? A macska a lusta, már hét óra van. Az eső bánatosan kopog a tetőn, csorog az eresz. Halkan surrogok a meleg kövön, jövök, megyek, tetyek veszek, teát főzök, ahogy mindig is. Szépen formázott, tekintélyes mennyiségű, kiváló máj és epeműködésről tanúskodó, meleg barna (pantone 468) színű kedves kis csomagot hagytam magam után, így, kora reggel, ebben a vadonatúj évben. Tegnap, még tavaly,...