Nem akartam, mégis úgy lett, alig néhány órája borongós poszttal búcsúztam az évtől; és most nézem a mennyezeten a lámpát, az is alszik még, sötét van, esik az eső, az ablakban sem dereng még az új év első reggele. A macskát elnézve vagy nagyon korán van, vagy lusta a macska. Megfeszítem, kinyújtom a lábam, megmozgatom a vállam. Semmi sem zsibbad, semmi sem fáj. Lehet, hogy már nem is élek?
A macska a lusta, már hét óra van. Az eső bánatosan kopog a tetőn, csorog az eresz. Halkan surrogok a meleg kövön, jövök, megyek, tetyek veszek, teát főzök, ahogy mindig is.
Szépen formázott, tekintélyes mennyiségű, kiváló máj és epeműködésről tanúskodó, meleg barna (pantone 468) színű kedves kis csomagot hagytam magam után, így, kora reggel, ebben a vadonatúj évben. Tegnap, még tavaly, borotválkoztam, most elég, ha csak körbe-körbe, fentről le, lentről fel, hideget a forró után, forrót a hideg után locsolom magam a zuhany alatt.
Talán, ha jobban megnézem Bori rajzát, 2024, lesz nyár, lesz tavasz, lesz naptej és lesz húsvét. Lesz tavasz és lesz szülinap. Mikulás és karifa. Ha hagyom, hogy megértsem, ha nem csak a magam lassuló forgással, nyikorogva működő optimizmusára figyelek, ha észrevettem volna tíz éves unokám gondos rajzában az élet bizalmát, mosolygós jókedvét, akkor biztos nem savanyodok el így.
Ha meghallom azt a kisebbfajta háborúval felérő éktelen zajt amivel egyre kevésbé szeretett embertársaink búcsúztatták az ó évet és köszöntötték az újat, akkor nincs ok az aggodalomra, ha itt ennyi pénz van arra, hogy elégessük halálra rémítve ezzel minden normális macskát, kutyát és szomszédot, nos akkor nincs itt semmi baj.
Solymosi Tóni nyomja a youtubról az Ó, egy kis csók soha nem feledhető dallamait és a nap is kisütött.
Békés, lendületes új évet mindenkinek.
0 hozzászólás