A Kutya Szövetség címen futó, gyakorta új kutyának is nevezett újság 1998 áprilisától 2012 júniusáig élt. Kutyapolitikailag viharos időszakban kezdte (és ezért kezdte, mint kvázi ellenzéki lap) működését, szembemenve a MEOE szervezetével, merőben új struktúrát képviselt az ebtenyésztés területén. Én élveztem, szerettem és akartam, mert hittem benne; szembemenve nem csak a régi, és azóta is viruló régi rendszerrel, hanem a saját gazdasági érdekeimmel is. Sok minden elégett ennek a huszáros kitartásnak a hevében. Ellenben ma a Huszár nyergel, küzd. A Te pénzeddel. Én a magaméval tettem mindezt. De ez is egy másik történet. Természetesen elbukott ez az évekig tartó tohuvabohu. De voltak nagyszerű, érdekes és röhejes pillanatai is. Az egyik ilyen volt, amikor a Hivatalos szervezet kerítésére...

Kutya.hu oldal rövidesen újra indul. A valaha volt Kutya Szövetség újság tizenkét évfolyamának komplett, kereshető tartalma, új köntösben, új oldalszerkezetben újraindul. Rövidesen. (Bocs, tizennégy év volt)

"Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek, nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal." Hát nem? Nem egy szép és nemes cél? "nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal." Mindenesetre most hazamegyünk.

Egyiptomban a gyerekek 4 éves koruktól iskolaelőkészítőbe járnak. Hat éves koruktól tizenkét éves korukig általános iskolába, majd szétválik az oktatás szakoktatás és mi úgy mondjuk gimnáziumra. A gimnáziumi rész, ez már az egyetemre készülők számára izgalmasabb és a jó iskolák itt is fizetősök. A tankönyvekre 2011, a forradalom óta nincs támogatás, a tanárok itt is alulfizetettek, 1750,- fonttól 3000,- fontig terjed a havi fizetés, a 3000.- font nem egészen 100 euró. Az angol nyelv kötelező, a francia és a német választható. Arab és angol nyelvű könyvek, tankönyvek vannak. Ahogy láttuk, jellemzően A/4 méretűek, ragasztó kötöttek, színesek, valamilyen 70 grammos papírra, nyomják. Műnyomó karton, fóliázott borítók. Elég trehány a kivitel, én így biztosan nem szállíthatnék, de a dolog most...

Fekszem a kemény faágyon, „jut eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat”, amit aztán majd jól elfelejtek. Fekszem a napon, vasárnap van. Délelőtt, 11 óra körül. A nap süt. Süt a nap. De itt mindig süt a nap. Fekszem a medence partján, napozok, úszok. Napozok, úszok. Rekreálok. Ez az én másfél órám. Napozok, úszom. Anya a lakásban Azariaht, Bagossyt hallgat jutubról. Nokedlit szaggat, répát karikáz, zöldborsó levest főz. Rekreál. Ez az ő másfél órája. Másenyka levelet ír az ukrán fasiszták ellen a fronton harcoló hős apukájának, a szobaka a kertben ugat. Ja, nem. A víz, talán, ha tizenhét fokos. Az éjszakák hidegek, a nappalok most nem annyira melegek, a víz lehűl és nem melegszik már fel, hideg. De leúszom azt a kétszer öt hossz távolságomat, megfogadtam, mindennap megteszem. Hideg a...

La Fontaine figurája; a medencében tücsökölök, anya pedig mint hangya tartja mozgásban a rendszert. Anikó „kereszthordozó nő”. Kereszteket hordoz, itt vagyok mindjárt én, aztán itt van a munka, amiből nem tud és nem is akar kijjebb lépni. Talán ez a napsütés, talán ez a nyugalom, ez a távolság kell ahhoz, hogy minden fényesebb legyen; mint ahogy az is kell, hogy majd hazamenjünk. És aztán majd vissza is jöjjünk. Néhány nap és éjszaka, néhányszor nyolc órai nyugodalmas alvás kell, mire azt érzem, na, ez már ott van, ahol szeretném, és köszönöm a reggeli napfényt. „Kereszthordozó nő” olvasom Viktoria Tokarjeva Sorsok, avagy semmi különös könyvében, amit éjjel kezdtem el, egy kurva kis szúnyog erőszakoskodására. …éjfél van, éjfél van, éjfél, nem hallod? ezt zümizte a szúnyog bele a fülembe,...

Süt a nap itt a home officeban. Fél hétkor kel, laposan, úgy januári módra kezdi a reggelt fényesen. Dideregve dobja le az éjszakai 16 fokot, és húzza rám egyre melegebb nyári fényét. De ez, itt, még csak a tél közepe, néz rám a sekurity, kapucnis nagy kabátban, miközben öreguras mellúszásban, szabálytalanul lábtempózva számolom a medence hosszokat. A víz valamivel húsz fok alatt, talán éppen húsz fokos és nagy-nagy önuralom kell ahhoz, hogy belemenjek, de megfogadtam, minden nap, minden délelőtt. Vizezés, napozás, vizezés napozás és közben pörög a munkanap, úgy tűnik odahaza is vége a pihenőnek, felpörgött a levelezés, dolog van. A városnak ezt a részét, El Kawthernek hívják. Gyalogos távolságban minden megtalálható, amit itt nem érsz el egy kiadós sétával, arra nincs is szükséged. Kis...

Nem akartam, mégis úgy lett, alig néhány órája borongós poszttal búcsúztam az évtől; és most nézem a mennyezeten a lámpát, az is alszik még, sötét van, esik az eső, az ablakban sem dereng még az új év első reggele. A macskát elnézve vagy nagyon korán van, vagy lusta a macska. Megfeszítem, kinyújtom a lábam, megmozgatom a vállam. Semmi sem zsibbad, semmi sem fáj. Lehet, hogy már nem is élek? A macska a lusta, már hét óra van. Az eső bánatosan kopog a tetőn, csorog az eresz. Halkan surrogok a meleg kövön, jövök, megyek, tetyek veszek, teát főzök, ahogy mindig is. Szépen formázott, tekintélyes mennyiségű, kiváló máj és epeműködésről tanúskodó, meleg barna (pantone 468) színű kedves kis csomagot hagytam magam után, így, kora reggel, ebben a vadonatúj évben. Tegnap, még tavaly,...

Ebben lehet bízni, a nap felkel, a hold még kíváncsian megvárja, mire is ébred az ember itt a mi kicsi kis szűk és nagyon szoros világunkban. Ez a körforgás örök és így lesz akkor is, amikor már az embernek se híre se hamva. Ismét eltelt egy év. A sokadik. Ha csukott szemmel csak az orromig tapogatok, - hogy ne terheljem magam, hagyatkozva a propagandára -, kiváló év volt. Ha kinyitom a szemem és messzebbre próbálok nézni, körbe, fel és le, hát akkor nem volt kiváló év. De vigasztal az a tudat, hogy jobb volt, mint ami következik. És megint csak azt remélem, tévedek. A velem egyidős beépített optimizmus azt mondja, legyetek vidámak, jó kedvűek, és bízzunk abban, hogy mégis csak jobb lesz. Békés új évet minden gyerekünknek, unokáinknak, barátunknak, ismerősünknek, partnereinknek és...

Nem kelt meg a tésztám. Ránéztem a szakajtóban csendesen lapuló tésztára, jelét nem adja, hogy kelni szándékozik, pedig már itt volna az ideje, eltelt már egy óra is akár. Rögtön bevillant, kevesebb liszthez kevesebb tej kívánkozott és a felfutott élesztő java nyilván a kiöntött tej alján bújkált. Nagyra szabott mellényem rögvest összébb ment vagy három számmal, ezt elb@sztam, de megtanultam, inkább utána töltök mintsem kidobjam az anyagot. Sebaj, van még szőlő, van még (lesz még) lágy kenyér. Újra kezdtem. Ám hiába állítottam az órát megfelelő időre, csak nem akart kelni a tésztám. Szóval ez nem az én napom volt. Kuncognak a komposztban a félrement tészta izék. Nem tudtam megismételni csodásra sikeredett mákos kalácsomat. De nem maradhat ez így, még elvesztem maradék önbizalmamat...

Veszélyesen elbizakodott gyorsasággal elkészítettem negyedik csíkos kalácsomat, ami talán a legszebb lett az eddigiek közül. Ám, ám, ám sűrű, nem szellős. Íze jó, kálács, kálács válámi ván, de nem az igazi. Arra ébredtem pirkadáskor, hogy a liszt. A liszt az oka. Elfogyott a favorizált 120-as Király lisztem és szimpla 55-ös finomlisztet tettem bele. Gyanús is volt, több folyadékot vett fel, több és több lisztet kívánt a tejecske. Küzdöttem vele míg selymes és eresztő tapadással vált el esztétikusan ronda pink spatulámtól. Végig ott motoszkált bennem, valami nem kerek. Vagy a tányér nem egyenes vagy a leves görbe. De szépségével elvarázsolt, míg meg nem kóstoltam. Mosolygok, így hajnalban, lábamat emelgetve az ágyon, jártam már így néhányszor. Megkóstoltam, oszt' a fene megette.  ...

Felszarvaztak. Megesik ez, szarvakat adunk és szarvakat kapunk, lásd még: csapásokat adunk és csapásokat kapunk. Az életben van, hogy szarvaink nőnek, eleinte csak egy kicsi kis simogatás, majd vaskos hazudozás, majd szánalmasan csikorgó védekezés „ha jobban hiszel a szemednek, mint nekem, hát akkor b@szd meg”, majd egy kis ajtócsapkodás, aztán egy kapkodós pakolás, bepakolás, kipakolás, rosszkedv és jókedv és savanyúság. Szarvakat adunk titkon óvatosan, mert amiről nincs tudomás az nem fáj. Bonyolult a szarvak világa, hajnali bőgéssel árnyalva. Ha jól emlékszem.   Szóval felszarvaztak. Ne mosolyogj ilyen sandán (a más szarvain izgalmas nevetgélni?) szóval, ne örülj, téged is felszarvaztak. Mindannyiunkat felszarvaztak. Az egész országot felszarvazták úgy tíztonnányi hullott...

A Kutya Szövetség címen futó, gyakorta új kutyának is nevezett újság 1998 áprilisától 2012 júniusáig élt. Kutyapolitikailag viharos időszakban kezdte (és ezért kezdte, mint kvázi ellenzéki lap) működését, szembemenve a MEOE szervezetével, merőben új struktúrát képviselt az ebtenyésztés területén. Én élveztem, szerettem és akartam, mert hittem...

Kutya.hu oldal rövidesen újra indul. A valaha volt Kutya Szövetség újság tizenkét évfolyamának komplett, kereshető tartalma, új köntösben, új oldalszerkezetben újraindul. Rövidesen. (Bocs, tizennégy év volt)

"Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek, nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal." Hát nem? Nem egy szép és nemes cél? "nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal." Mindenesetre most hazamegyünk.

Egyiptomban a gyerekek 4 éves koruktól iskolaelőkészítőbe járnak. Hat éves koruktól tizenkét éves korukig általános iskolába, majd szétválik az oktatás szakoktatás és mi úgy mondjuk gimnáziumra. A gimnáziumi rész, ez már az egyetemre készülők számára izgalmasabb és a jó iskolák itt is fizetősök. A tankönyvekre 2011, a forradalom óta nincs...

Fekszem a kemény faágyon, „jut eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat”, amit aztán majd jól elfelejtek. Fekszem a napon, vasárnap van. Délelőtt, 11 óra körül. A nap süt. Süt a nap. De itt mindig süt a nap. Fekszem a medence partján, napozok, úszok. Napozok, úszok. Rekreálok. Ez az én másfél órám. Napozok, úszom. Anya a lakásban Azariaht,...

La Fontaine figurája; a medencében tücsökölök, anya pedig mint hangya tartja mozgásban a rendszert. Anikó „kereszthordozó nő”. Kereszteket hordoz, itt vagyok mindjárt én, aztán itt van a munka, amiből nem tud és nem is akar kijjebb lépni. Talán ez a napsütés, talán ez a nyugalom, ez a távolság kell ahhoz, hogy minden fényesebb legyen; mint ahogy...

Süt a nap itt a home officeban. Fél hétkor kel, laposan, úgy januári módra kezdi a reggelt fényesen. Dideregve dobja le az éjszakai 16 fokot, és húzza rám egyre melegebb nyári fényét. De ez, itt, még csak a tél közepe, néz rám a sekurity, kapucnis nagy kabátban, miközben öreguras mellúszásban, szabálytalanul lábtempózva számolom a medence...

Nem akartam, mégis úgy lett, alig néhány órája borongós poszttal búcsúztam az évtől; és most nézem a mennyezeten a lámpát, az is alszik még, sötét van, esik az eső, az ablakban sem dereng még az új év első reggele. A macskát elnézve vagy nagyon korán van, vagy lusta a macska. Megfeszítem, kinyújtom a lábam, megmozgatom a vállam. Semmi sem...

Ebben lehet bízni, a nap felkel, a hold még kíváncsian megvárja, mire is ébred az ember itt a mi kicsi kis szűk és nagyon szoros világunkban. Ez a körforgás örök és így lesz akkor is, amikor már az embernek se híre se hamva. Ismét eltelt egy év. A sokadik. Ha csukott szemmel csak az orromig tapogatok, - hogy ne terheljem magam, hagyatkozva a...

Nem kelt meg a tésztám. Ránéztem a szakajtóban csendesen lapuló tésztára, jelét nem adja, hogy kelni szándékozik, pedig már itt volna az ideje, eltelt már egy óra is akár. Rögtön bevillant, kevesebb liszthez kevesebb tej kívánkozott és a felfutott élesztő java nyilván a kiöntött tej alján bújkált. Nagyra szabott mellényem rögvest összébb ment...

Veszélyesen elbizakodott gyorsasággal elkészítettem negyedik csíkos kalácsomat, ami talán a legszebb lett az eddigiek közül. Ám, ám, ám sűrű, nem szellős. Íze jó, kálács, kálács válámi ván, de nem az igazi. Arra ébredtem pirkadáskor, hogy a liszt. A liszt az oka. Elfogyott a favorizált 120-as Király lisztem és szimpla 55-ös finomlisztet tettem...

Felszarvaztak. Megesik ez, szarvakat adunk és szarvakat kapunk, lásd még: csapásokat adunk és csapásokat kapunk. Az életben van, hogy szarvaink nőnek, eleinte csak egy kicsi kis simogatás, majd vaskos hazudozás, majd szánalmasan csikorgó védekezés „ha jobban hiszel a szemednek, mint nekem, hát akkor b@szd meg”, majd egy kis ajtócsapkodás, aztán...