Rózsák és minden egyéb

Tangzhong, kalács és egyebek

Nem kelt meg a tésztám. Ránéztem a szakajtóban csendesen lapuló tésztára, jelét nem adja, hogy kelni szándékozik, pedig már itt volna az ideje, eltelt már egy óra is akár. Rögtön bevillant, kevesebb liszthez kevesebb tej kívánkozott és a felfutott élesztő java nyilván a kiöntött tej alján bújkált. Nagyra szabott mellényem rögvest összébb ment vagy három számmal, ezt elb@sztam, de megtanultam, inkább utána töltök mintsem kidobjam az anyagot. Sebaj, van még szőlő, van még (lesz még)

Tovább olvasom »

2021. május eleje

Veszélyesen elbizakodott gyorsasággal elkészítettem negyedik csíkos kalácsomat, ami talán a legszebb lett az eddigiek közül. Ám, ám, ám sűrű, nem szellős. Íze jó, kálács, kálács válámi ván, de nem az igazi. Arra ébredtem pirkadáskor, hogy a liszt. A liszt az oka. Elfogyott a favorizált 120-as Király lisztem és szimpla 55-ös finomlisztet tettem bele. Gyanús is volt, több folyadékot vett fel, több és több lisztet kívánt a tejecske. Küzdöttem vele míg selymes és eresztő tapadással vált

Tovább olvasom »

Felszarvaztak

Felszarvaztak. Megesik ez, szarvakat adunk és szarvakat kapunk, lásd még: csapásokat adunk és csapásokat kapunk. Az életben van, hogy szarvaink nőnek, eleinte csak egy kicsi kis simogatás, majd vaskos hazudozás, majd szánalmasan csikorgó védekezés „ha jobban hiszel a szemednek, mint nekem, hát akkor b@szd meg”, majd egy kis ajtócsapkodás, aztán egy kapkodós pakolás, bepakolás, kipakolás, rosszkedv és jókedv és savanyúság. Szarvakat adunk titkon óvatosan, mert amiről nincs tudomás az nem fáj. Bonyolult a szarvak világa,

Tovább olvasom »