Egyszercsak ott volt. A reggel. Pirkad. Biztosan őt is a kurva kutya ébresztette fel. Hogy mi a fenét tud ugatni szerencsétlen öreg harcos, nem tudom. De ki tudja választani az időpontot az biztos. Már tegnap este zaklatottan kezdődött ez a mai reggel. Az úgy történt, hogy elveszett a távirányító, igen, eltűnt. Komoly volt a dilemma, hogy akkor most reggelig nézzük az izét, vagy húzzuk ki a falból a dugót. Mi legyen? Kanapé, igen ott észleltük utoljára. Nincs. Merészen túlhaladtam a takarítások vonalát és kerestem azt a francos kis lapos irányítót. Találtam, egy megnyomorodott Milka csokit, egy kisautót, egy hajgumit, egy hajcsatot, kettő karamellás csokit, némi macska szőrt. Távirányítót nem. Pirkad, a kutya persze visszafeküdt. A macska is alszik még. Felülök, néhány másodpercet várok...

Elég volt a mai napból. Az úgy történt, hogy elveszett a távirányító, igen, eltűnt. Még tegnap este. Komoly volt a dilemma, hogy akkor most reggelig nézzük a izét, vagy húzzuk ki a falból a dugót. Mi legyen? Kanapé, igen ott észleltük utoljára. Nincs. Merészen túlhaladtam a takarítások vonalát és kerestem azt a francos kis lapos apple irányítót. Találtam, egy megnyomorodott Milka csoki, egy kisautót, egy hajgumit, egy hajcsatot, kettő karamellás csokit, némi macska szőrt. Távirányítót nem. Így történt, hogy napi hatvan percemben, első részében negyven perc futásnak becézett erős gyaloglás, zuhany, tea készítés és majd séta a kertben. Ez jó, ez leereszt és minden könnyebb. Ilyenkor kell valami, ami zajong. Benyomtam a pirosló gombot, semmi, nyomkodtam tovább és lám, adás....

12 fok és esik. Nagyon kellett ez az idő. A májusi eső aranyat ér kertileg és remek az idő arra is, hogy utolérjem magam az irodában. Sorakoznak az ajánlatkérések az asztalomon, feléledt a világ. Hogy ez jó-e? Nem tudom. Az jó, hogy szaporodik a munka. De mégis, szeretném, ha a csend maradna, ha ezek a recsegős robogók otthon maradnának, ha az emberek nem szaladgálnának újra, mint a mérgezett egerek, ha megfontolnák és mérlegre tennék érdemes egy akármiért újra lemenni a boltba? Kérem vissza a karantént.   Eső, karantén. Az akár jó is lehetne, hogy 9 után csak én mehetek a boltba, bár éppen pénteken tíz óra körül a hentesnél (az élelmiszer bolt, ugye?) a másfél méteres védő táv betartásával (ez éppen jó távolság, látom tetőtől talpig) állt előttem egy szőke lófarok, szépen ívelt...

Még nem tudom milyen idő lesz reggel, még csak ott tartunk, hogy mindjárt tegnap lesz a mai estéből. Szerda és május 20. lesz mire felébredek. Ami egyre korábban esik meg velem. Mondanám, velem kel a nap, de nem, én kelek a nappal. Március, április, május és június az erő ígérete és nálunk telistele van ünneppel. Március elseje Kriszta születésnapja, április 23. Peti született, május 20. Anikó és ez egy kerek negyvenes szám. Június családunk koronája és ereje Anikó hónapja. Nincs is mit írnom, békét egészséget mindannyiunknak. És igen, a képek, Anikó 1981. A Juhász Lányok 1984, Peti és a nővérei és a napsütötte boldogságos cipőcskék.

A naplószerűség kedvéért írom, megérkezett a hűvös szeles idő. Az eső csapkod, de elhanyagolható a mennyisége, sajnos; a szél erős, 10 fok van. Itt egy hűvös, fázós kép. Elviszi a gondolkodást ez a helyzet, annyi más jár az ember fejében, eszembe sem jutott, hogy május elsején volt 20 éve, hogy az Érdi Rózsa nyomda „megnyitotta kapuit”. Húsz év, ha majd egyszer tényleg elmegyek nyugdíjba, megpróbálom fejezetekbe rendezni és leírni. Kemény évek voltak, az egyszál Romayortól a mostani helyzetig. A vadnyugattól a vadkeletig. A 17 milliós bevételtől a 470 millióig, miközben sem utódja sem boldog őse, sem rokona sem ismerőse…de úgy igazán, ez a rosszul használt idézet ide sem illik ha a verset tovább olvasod, nem erről szól. Mindegy, a lényeg a lényeg. Túl korán lettem „független”. A...

Ez a reggel is gyönyörű. A csillogó harmatcseppek a fűben azt ígérik, ma sem kell locsolni, hogy a dolog prózai oldalát nézzem, a hangulata, azt nem tudom leírni. A macskám a maga sajátos időbeosztásában gyakran akar reggelizni éjjel háromkor. Nem érdekli, hogy nincs reggel. Először a hideg orrával a kezemet piszkálja, kicsit beleharapva, majd jön megy, fellép az ágyamra, tudja, hogy nem kedvelem, én sem fekszem az ő kosarába, dagaszt egy kicsit. Ekkor felgyorsulnak az események és győz a macska. Felkelek, a doboz a könyvespolcon és ezzel a mozdulattal már le is vertem az olvasásra sorban álló könyveimet. Arra várnak, hogy kézbe, kerüljenek. Most hárman vannak, új könyvek. Ulickaja A Lélek testéről, Murakami Haruki A Kormányzó halála második könyv, Houllebecq Szerotonin. Keménytáblás...

Volt idő, hogy Trabanttal lehetett csajozni. Ma lehet maszkkal. Van nekem egy kutyusos maszkom, hát sikere van. Mikor az én érdekemben kicsit megnyirbált időmben boltba megyek, gyakran észreveszik kiskutyás maszkomat. Én már szabadon válaszolgathatok, matiné időben, minden szempontból védett korban már csak hamiskásan mosolygok a maszk felett bepárásodott szemüvegem mögül, oszt jó napot.

Reggel sosem fázom. Reggelben ott az erő, a frissen csípős derék szaggató, a gatyakorcát ölelő levegő. Imádom. És amig van Aflamin a derék is hamar rendbe jön. Már amíg van Aflamin. Mert minden, ennek is Kínából jön az alapanyaga. Gondolom. Csuda világot építettünk fel itt magunknak. A paraszt hajszál erősebb mint amin most lóg egész létünk. Senki, az elmúlt öt évtizedben, senki nem mondta, hogy madárkám mi a francnak neked még egy izé. Én meg persze nem gondoltam. Kevesen gondoltak rá. Elmegy egy élet mire eszmél az ember. Ha ugyan. Aki diófát ültet az bízik a jövőben. Legyen úgy. A végére kedvenc útmenti képen, ha már Tihanyba nem mehetünk. és egy optimistának gondolt mosoly.

Houellebecq: A világ ugyanolyan lesz, csak rosszabb. Houllebecq új könyve a Szerotonin már vagy két hónapja vár a polcomon. Arra készültem, hogy április ötödikétől két hétig Hurghadán olvasok, ezt is többek között. Hát nem. Azóta is vár engem a könyv, én a könyvet nézem és kondicionálom magam, mert Houllebecqet olvasni erőt, mentális erőt igényel. Készülök rá és azt gondolom két hónap meditálás után már kisimul a lélek, alkalmas a gondolkodás, az érzelem, az öröm. Mert például nagy öröm, ha az ember karalábéja feláll. Palántázás után nem elfekszik ványadtan, hanem büszkén kihúzza magát. Ha elképzeled, hogy a hangyabokányi igyekezeted a környezet óvására működik, az egy öröm. A büdöske a paradicsomok között védi a haszonnövényt a fonálférgektől, legyen az bármilyen csúnyaság. Is. Ez egy...

Egyszercsak ott volt. A reggel. Pirkad. Biztosan őt is a kurva kutya ébresztette fel. Hogy mi a fenét tud ugatni szerencsétlen öreg harcos, nem tudom. De ki tudja választani az időpontot az biztos. Már tegnap este zaklatottan kezdődött ez a mai reggel. Az úgy történt, hogy elveszett a távirányító, igen, eltűnt. Komoly volt a dilemma, hogy akkor most reggelig nézzük az izét, vagy húzzuk ki a falból a dugót. Mi legyen? Kanapé, igen ott észleltük utoljára. Nincs. Merészen túlhaladtam a takarítások vonalát és kerestem azt a francos kis lapos irányítót. Találtam, egy megnyomorodott Milka csokit, egy kisautót, egy hajgumit, egy hajcsatot, kettő karamellás csokit, némi macska szőrt. Távirányítót nem. Pirkad, a kutya persze visszafeküdt. A macska is alszik még. Felülök, néhány másodpercet várok...

Elég volt a mai napból. Az úgy történt, hogy elveszett a távirányító, igen, eltűnt. Még tegnap este. Komoly volt a dilemma, hogy akkor most reggelig nézzük a izét, vagy húzzuk ki a falból a dugót. Mi legyen? Kanapé, igen ott észleltük utoljára. Nincs. Merészen túlhaladtam a takarítások vonalát és kerestem azt a francos kis lapos apple irányítót. Találtam, egy megnyomorodott Milka csoki, egy kisautót, egy hajgumit, egy hajcsatot, kettő karamellás csokit, némi macska szőrt. Távirányítót nem. Így történt, hogy napi hatvan percemben, első részében negyven perc futásnak becézett erős gyaloglás, zuhany, tea készítés és majd séta a kertben. Ez jó, ez leereszt és minden könnyebb. Ilyenkor kell valami, ami zajong. Benyomtam a pirosló gombot, semmi, nyomkodtam tovább és lám, adás....

12 fok és esik. Nagyon kellett ez az idő. A májusi eső aranyat ér kertileg és remek az idő arra is, hogy utolérjem magam az irodában. Sorakoznak az ajánlatkérések az asztalomon, feléledt a világ. Hogy ez jó-e? Nem tudom. Az jó, hogy szaporodik a munka. De mégis, szeretném, ha a csend maradna, ha ezek a recsegős robogók otthon maradnának, ha az emberek nem szaladgálnának újra, mint a mérgezett egerek, ha megfontolnák és mérlegre tennék érdemes egy akármiért újra lemenni a boltba? Kérem vissza a karantént.   Eső, karantén. Az akár jó is lehetne, hogy 9 után csak én mehetek a boltba, bár éppen pénteken tíz óra körül a hentesnél (az élelmiszer bolt, ugye?) a másfél méteres védő táv betartásával (ez éppen jó távolság, látom tetőtől talpig) állt előttem egy szőke lófarok, szépen ívelt...

Még nem tudom milyen idő lesz reggel, még csak ott tartunk, hogy mindjárt tegnap lesz a mai estéből. Szerda és május 20. lesz mire felébredek. Ami egyre korábban esik meg velem. Mondanám, velem kel a nap, de nem, én kelek a nappal. Március, április, május és június az erő ígérete és nálunk telistele van ünneppel. Március elseje Kriszta születésnapja, április 23. Peti született, május 20. Anikó és ez egy kerek negyvenes szám. Június családunk koronája és ereje Anikó hónapja. Nincs is mit írnom, békét egészséget mindannyiunknak. És igen, a képek, Anikó 1981. A Juhász Lányok 1984, Peti és a nővérei és a napsütötte boldogságos cipőcskék.

A naplószerűség kedvéért írom, megérkezett a hűvös szeles idő. Az eső csapkod, de elhanyagolható a mennyisége, sajnos; a szél erős, 10 fok van. Itt egy hűvös, fázós kép. Elviszi a gondolkodást ez a helyzet, annyi más jár az ember fejében, eszembe sem jutott, hogy május elsején volt 20 éve, hogy az Érdi Rózsa nyomda „megnyitotta kapuit”. Húsz év, ha majd egyszer tényleg elmegyek nyugdíjba, megpróbálom fejezetekbe rendezni és leírni. Kemény évek voltak, az egyszál Romayortól a mostani helyzetig. A vadnyugattól a vadkeletig. A 17 milliós bevételtől a 470 millióig, miközben sem utódja sem boldog őse, sem rokona sem ismerőse…de úgy igazán, ez a rosszul használt idézet ide sem illik ha a verset tovább olvasod, nem erről szól. Mindegy, a lényeg a lényeg. Túl korán lettem „független”. A...

Ez a reggel is gyönyörű. A csillogó harmatcseppek a fűben azt ígérik, ma sem kell locsolni, hogy a dolog prózai oldalát nézzem, a hangulata, azt nem tudom leírni. A macskám a maga sajátos időbeosztásában gyakran akar reggelizni éjjel háromkor. Nem érdekli, hogy nincs reggel. Először a hideg orrával a kezemet piszkálja, kicsit beleharapva, majd jön megy, fellép az ágyamra, tudja, hogy nem kedvelem, én sem fekszem az ő kosarába, dagaszt egy kicsit. Ekkor felgyorsulnak az események és győz a macska. Felkelek, a doboz a könyvespolcon és ezzel a mozdulattal már le is vertem az olvasásra sorban álló könyveimet. Arra várnak, hogy kézbe, kerüljenek. Most hárman vannak, új könyvek. Ulickaja A Lélek testéről, Murakami Haruki A Kormányzó halála második könyv, Houllebecq Szerotonin. Keménytáblás...

Volt idő, hogy Trabanttal lehetett csajozni. Ma lehet maszkkal. Van nekem egy kutyusos maszkom, hát sikere van. Mikor az én érdekemben kicsit megnyirbált időmben boltba megyek, gyakran észreveszik kiskutyás maszkomat. Én már szabadon válaszolgathatok, matiné időben, minden szempontból védett korban már csak hamiskásan mosolygok a maszk felett bepárásodott szemüvegem mögül, oszt jó napot.

Reggel sosem fázom. Reggelben ott az erő, a frissen csípős derék szaggató, a gatyakorcát ölelő levegő. Imádom. És amig van Aflamin a derék is hamar rendbe jön. Már amíg van Aflamin. Mert minden, ennek is Kínából jön az alapanyaga. Gondolom. Csuda világot építettünk fel itt magunknak. A paraszt hajszál erősebb mint amin most lóg egész létünk. Senki, az elmúlt öt évtizedben, senki nem mondta, hogy madárkám mi a francnak neked még egy izé. Én meg persze nem gondoltam. Kevesen gondoltak rá. Elmegy egy élet mire eszmél az ember. Ha ugyan. Aki diófát ültet az bízik a jövőben. Legyen úgy. A végére kedvenc útmenti képen, ha már Tihanyba nem mehetünk. és egy optimistának gondolt mosoly.

Houellebecq: A világ ugyanolyan lesz, csak rosszabb. Houllebecq új könyve a Szerotonin már vagy két hónapja vár a polcomon. Arra készültem, hogy április ötödikétől két hétig Hurghadán olvasok, ezt is többek között. Hát nem. Azóta is vár engem a könyv, én a könyvet nézem és kondicionálom magam, mert Houllebecqet olvasni erőt, mentális erőt igényel. Készülök rá és azt gondolom két hónap meditálás után már kisimul a lélek, alkalmas a gondolkodás, az érzelem, az öröm. Mert például nagy öröm, ha az ember karalábéja feláll. Palántázás után nem elfekszik ványadtan, hanem büszkén kihúzza magát. Ha elképzeled, hogy a hangyabokányi igyekezeted a környezet óvására működik, az egy öröm. A büdöske a paradicsomok között védi a haszonnövényt a fonálférgektől, legyen az bármilyen csúnyaság. Is. Ez egy...